Hétvégén otthon voltam, Magyarországon. Család, barátok, szerelem. Feltöltődtem. Boldog voltam.
Szeretek repülni. A kedvencem, amikor a kapitány ráfordul a kifutópályára, rálép a gázra (kerozinra) és gyorsulunk. Mindig vigyorgok, mint a tejbetök. Brüsszelben sötétben szálltunk fel és hihetetlenül csodálatos volt a kivilágított város a levegőből. (margóra: ha bármikor is felmerül bennem a kérdés, hogy vigyek-e fényképezőgépet magammal, a válasz: IGEEEEN!!)
Ja, ezt jó szívvel tudom ajánlani, aki még nem látta:
Most ismét itt, visszatértem, de nem is részletezném.
Tegnap Pál Feri előadáson voltam. (http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1l_Ferenc_%28pap%29) Tetszett, bár teljesen más volt, mint Böjte Csaba. Míg az előbbi inkább pszichológiai dolgokat fejtegetett és sokat nevettem az előadásán, addig az utóbbinál elhasználtam 1-2 zsebkendőt. Két dolog gondolkoztatott el nagyon:
1. Mi a családi örökségem 1 mondatban? ez alatt olyan mondatot ért, amit sokat hallottunk gyerekkorunkban, ami nagyon megmaradt, befészkelve magát a tudatalattinkba. Például Vigyázz magadra, Be ne piszkold a ruhádat, Ne is foglalkozz vele, Ne egyél annyit...stb.
2. Mi a legmélyebb, legfontosabb vágyam? Ha ezt az ember megtalálja, meglátja magában, akkor nem szabad elengednie.
Szóval ezen agyalok, szólok ha megtaláltam a válaszokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése