A francia

Belgiumban 3 hivatalos nyelv van: német, holland, francia. Brüsszelben szinte mindent két nyelven írnak ki, hollandul és franciául. A mindennapokban főleg a francia jellemző, franciául beszél az eladó, a buszsofőr, a biztonsági őr (vagy arabul :P).

A főiskolán kezdtem el tanulni a franciát, mint harmadik idegen nyelvet. Imádtam, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Emlékszem az első félévben milyen szorgalmasan tanultam, majd arra is, hogy a lelkesedés megmaradt, azonban elvették az idő az egyéb fontosabb tantárgyak, ahol követeltek is, nem úgy, mint francián, ahol a tanár nem volt a legszerencsésebb választás...szóval egyre kevesebb időt fordítottam rá. Ebből a 2év francia tanulásból szinte mindenkinek 1 darab mondat maradt meg nekünk, akik együtt jártunk az órákra: Il n'y pas beaucoup de circulation in notre quartier. azaz A környékünkön nincs nagy forgalom....rejtély, hogy miért pont ez, de ezen időről-időre jókat derültünk...:)

A bakancslistám egyik pontja, hogy egyszer megtanulok franciául. Brüsszel pedig elég jó apropót nyújt. ( BTW á propos is egy francia kifejezés). A magántanár iszonyat drága, nem az én pénztárcámhoz való (20-25€/45-60 perc). Szeptemberben jelentkeztem egy tanfolyamra, ami nagyon is jutányos: 5 hónapig tart, heti 1x6óra (mondjuk szombat reggel kilenckor mindig átkozom a beiratkozás napját...). A hátránya, hogy kb. 20an vagyunk a csoportban. Sajnos a jelenlegi tanfolyam másik hátránya a tanár, aki szerintem és mások szerint is rossz. Ez az 1.2.-es szint, vagyis a kezdő, de nem a teljesen kezdő szint. Sokan a csoportból elvégezték az 1.1.-et és úgy kerültek ide. Az első órákon pislogtam is rendesen, és erőteljesen gondolkoztam a csoportváltáson. Mivel én konkrétan egy darab mondatot nem tudtam összerakni (kivéve a már fent említettet :P), míg van olyan, aki szinte folyékonyan beszél. Szerencsére az olasz srác lebeszélt, mondta, hogy maradjak, mert ott unnám magam, olyan lassan haladnak, így még mindig itt vagyok. És nem bántam meg, mert egyre inkább jövök fel, érte ma dolgokat, már néha meg merek szólalni franciául és nme csak pislogok, mint hal a szatyorban.

Szeretek ide járni, mert annyira sokfélék vagyunk.Főleg É-K-Európából (Lengyelo., Bulgária, Litvánia, Letto.) és D-Amerikából (Brazília, Venezuela), de képviselteti magát Olaszo., Spanyolo., Banglades, Irán, Kína, Hollandia és persze szerény személyemben Magyarország :)

Sokukat megkedveltem. Ott van például Spaska, a 2gyerekes bolgár nő, akiben annyi energia van és állandóan nevet, vagy Fabiano a brazil srác, aki tündéri, állandóan mosolyog-kacsintgat és engem Shrek-re emlékeztet. Marta a lengyel lány is annyira pozitív és törődő. alig ismer, mégis amikor rossz kedvem volt egyik nap foglalkozott velem és egy héttel később is megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Eddig csak egyszer hiányoztam az óráról és a következő alkalommal olyan emberek jegyezték meg, akikkel szinte addig nem is beszéltem. Jólesett, na.

Az egyik bangladesi figura is hatalmas, nekem ő is egy kicsit rajzfilmfigurás, egyszer miközben olvasta a szöveget annyira kellett rajta nevetnem, hogy azt hittem megszakadok, mert ugye vissza kellett tartanom, hiszen nem akartam kinevetni. Mauro, az olasz srác aki a felszínen nagyon hideg és nemtörődöm, olyan leszarom a világot típus, azonban mindig figyel rám, segít, állandóan hülyéskedünk, amőbázunk ha unalmas az óra, összefirkáljuk egymást és egymás füzetét, vagy lelépünk az óra feléről és kiülünk sörözni ha már végképp unjuk a banánt. :) 

A másik legviccesebb eset is vele történt, amikor szünet után mentünk vissza a tanteremben és a brazil srác magyarázott valamit franciául (ja, nagyon sokan nem tudnak angolul). Egy szót meg akartam Maurotól kérdezni,  leültünk, feléfordultam: ,, Mauro, mit jelent az a szó, hogy xy?" Mauro néz bután :,,Heee?". Én megismételtem kb. négyszer és már kezdtem hülyének vagy süketnek nézni, amikor leesett, hogy magyarul beszélek hozzá. Úgy röhögtem, hogy folytak a könnyeim, még a tanár is elkezdett aggódni, hogy minden ok-e...

Legutóbb megbeszéltük, hogy tartunk egy Around the world - in a classroom napot, amikor mindenki hoz valami nemzeti kaját, táncot, zenét. Már alig várom....