Succes could be...

,,There are some things success is not. It’s not fame, it’s not money or power. Success is waking up in the morning so excited about what you have to do, that you literally fly out the door. It’s getting to work with people you love. Success is connecting with the world and making people feel. It’s finding a way to binding together people who have nothing in common but a dream. It’s falling asleep at night knowing you did the best job you could. Success is joy and freedom and friendship. And success is love."

Creativity starts from a belief

Úgy tűnik, a körülöttem élők mindig jobban hittek, hisznek bennem...ideje lenni elkezdeni hinni önmagamban....

Hogy vagy?

Ha igazán őszintén akarok válaszolni arra a kérdésre, hogy hogy vagyok, akkor azt mondanám, hogy szarul. Pont ezért nem szoktam őszintén válaszolni, mivel nem szeretek panaszkodni. Nem szeretem, ha sajnálnak, főleg akkor, ha igazából mindezt magamnak köszönhetem. Én életem, én döntéseim, én cselekedeteim, én szavaim, én érzéseim, én gondolataim. Ha elesek a jégen csak rajtam áll, hogy sírok rajta, vagy a hasamat fogva nevetek. 

Sok mindent fel tudnék sorolni, hogy miért nem érzem itt jól magam. Viszont hibáztatni nem akarok senkit. Általában minden helyzetben a saját felelősségemet keresem és veszem figyelembe, és ez most sincs másképp. 

Ha jobban belegondolok ijesztő, hogy mennyire gyorsan változik a hangulatom és milyen magas skálán mozog, a teljesen életunttól kezdve az energikus életörömig és a szorongó érzés a gyomrom tájékán ismét visszatért, illetve az étvágyam sem az igazi. Látom magam előtt, hogy az egyik legjobb barátnőm ezeknél a soroknál kezd kétségbeesni és aggódni értem, de üzenem neki: nem kell. ;)

Ezek a tények, megvagyok, volt már jobb, de rosszabb is biztos. Ennek is vége lesz egyszer, és majd még jobban fogom tudni értékelni a boldog, gondtalan életszakaszokat :)

Mmmmmmarmite

A lakótársam hétvégén Londonban járt és hozott vásárfiát: angol teát és Marmite-(o?)t. Utóbbit még életemben nem láttam, vagy kóstoltam. Barna, ragacsos, és azt mondta a lakótárs, hogy élesztőből van és kenyérre kenik. Mivel vállalkozó kedvű vagyok a megdöbbenésem ellenére megkóstoltam és nagyon fiiinom!!!! 

Kicsit utánanéztem a wikin: valóban élesztőből van, a sörkészítés mellékterméke. Először Angliában készítették, de lehet még kapni sok országban, persze egyik sem hozzám közel eső (Új-Zéland, Kanada, Afrika). Mondjuk nem csodálom, hogy ízlik, mert azt írják róla, hogy az íze: nagyon intenzív, sós, pikáns-fűszeres. Pont nekem való. Amolyan polarizáló íz, a szlogenje is találó: szereted vagy utálod. Én szeretem! 

Fotók

Egy ismeretlen ismerős inspirált arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést, ami már régen a fejemben volt.

Lehet írtam már róla, de nem tudom elégszer ismételni, hogy imádok fotózni (bakancslistás dolog a fotózással való mélyebb ismertség kötése is). Szerencsére P. elég jól tolerálja, hogy nyaralás alatt is állandóan kattogtatok. :)

Az utóbbi  pár hét alatt történt 3 olyan varázslatos pillanat, amikor szinte fájt, hogy nincs nálam a fényképezőgép és nem örökíthetem meg, megállítva ezzel az időt és kimerevítve az örökkévalóságnak. Így ezek a ,,képek" csak a fejemben maradtak meg:

1. Forgalmas utca, sarkán egy franciás reggelizőhely. Az előtte lévő keskeny járdán divatos, modern, mai fiatalok fogyasztják a meleg őszi időben a teát, croissantot *, salátát. Egy nénike sétál háttal a képen a székektől és asztaloktól szabadon hagyott részen. Alacsony, vékony, már belépett az időnek abba a zónájába, amikor az ember teste zsugorodik. Sétál, kiélvezve az utolsó napsugarakat, a jobb kezében egy hatalmas, színes falevelet tart. Az ötujjas fajtát. 

2. Kezd őszbe fordulni az idő. Hétköznap kora reggel van, ilyenkor üres még az erdő. A tó mellett vezet a földút, azon túl zöld fű, ameddig a szem ellát, itt-ott fa és facsoportok. az idő kicsit még csípős és szürke. A füves területen a fák között térdmagasságig köd van, olyan, mintha leereszkedett volna egy felhő, mesebeli tejfehér vattacsomó.

3. Szintén erdő, szintén reggel. A képen egy tó részlete, előtte földút, a sarkakba belelógnak a tó mellett álló fák lombjai. Két kacsa éppen száll fel a vízről, az egyik már a levegőben, a másik éppen csak elemelkedik. Szárnyukat kitárják, tollaikon átszűrődik a napfény, mögöttük körkörösen fodrozódik a víz...

Szeretek futni, ezeket is mind futás közben ,,találtam".  A legelső esetben az jutott eszembe, hogy én is ilyen szeretnék lenni idős koromban. Még akkor is észre szeretném venni a szépet, felvenni a földre hullott levelet. A második annyira lenyűgöző látvány volt, hogy megtorpantam futás közben és szinte levegőt is elfelejtettem venni. Amikor továbbszaladtam fájt is az oldalam rendesen :).

* hát b+, a helyesírás ellenőrző aláhúzta a croissantot, és mit ajánlott fel helyette: kisantantot...wtf? :P

Van az a nap....

amikor ami eltörhet az eltörik, ami leeshet, az leesik, ami szétcsúszhat, az szétcsúszik.

Reggel még nem sejtettem semmit, amikor a 8órás ébresztőm helyett 7 órakor az ablakomon beszűrődő betóduló zajra ébredtem, amit a jó munkásemberek produkáltak a aszfalt feltörésével. Mondjuk utána minden rendben ment, jót futottam, majd hajat mostam. Miután 2napig lézengtem úgy gondoltam ideje nekiülni a melónak, itthonról is tudok haladni, net van. Leültem az ablak mellé a süppedős fotelbe, laptopot magam elé vettem, és elkezdtem a munkát. Még kedvem is volt hozzá, friss voltam és fitt. Közben cseteltem a barátnőmmel. Egyzser csak azt vettem észre, hogy nincs net. Hohoho, méghogy net, áram sincs. Első reakció: sebaj, beülök egy közeli kávézóba. Jaaa, hogy vizes a hajam és mivel nincs áram, nincs hajszárító. Sőőőt, se mikro, se sütő. Tehát hideg ebéd lesz. Eszembe jutott az a vicc, amit nem tudok visszaadni pontosan és már fogalmam sincs ki posztolta FB-n, de valami olyasmi, hogy a google és az internet is nagyképűsködik, hogy milyen fontosak az embereknek, az áram pedig beszól, hogy nélküle semmi sem lenne. Hát igaza van...

Próbáltam megoldani a dolgot. Azt kiderítettem, hogy nem a lakásban csapódott le az áram. Lementem a földszintre, amikor pont jött a főbérlő, és mondta, hogy a már fent emlegetett jómunkásemberek elvágtak egy vezetéket. Itt most nem térek ki a hosszú okfejtegetésre, hogy mi a francért állítanak oda IQ harcosokat, akik mindig azt vágják el, amit nem szabad...(1hónapja ugyanilyen indokok miatt ürítették ki az EP-t 1napra..azok a jó munkásemberek...).

Szuper, akkor vissza a lakásba. Az ajtó előtt vizes hajjal, mackóban és sárga papucsban rádöbbenek, hogy kizártam magam. ez már a nem hiszem el kategória....Szerencsére nem akkora a kár, a főbérlőnek van kulcsa, megmenekültem. 

Összepakoltam a hajszárító+hajvasaló+hajápolók+fésűk csomagot és bementem a munkahelyemre hajat szárítani, illetve dolgozni. :-D

Az már csak hab a tortán, hogy odafele a busz éppen elhúzott az orrom előtt, hazafele pedig elbóbiskoltam a villamoson (nálam gyakori) és 1 megállóval később szálltam le.

Most 17:36 van, remélem túlélem a mai nap hátralévő részét.......szurkoljatok ;)

Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.

when I gRow uP

Szerintem teljesen nem szabad soha... :.-))))))))))))))))

A francia

Belgiumban 3 hivatalos nyelv van: német, holland, francia. Brüsszelben szinte mindent két nyelven írnak ki, hollandul és franciául. A mindennapokban főleg a francia jellemző, franciául beszél az eladó, a buszsofőr, a biztonsági őr (vagy arabul :P).

A főiskolán kezdtem el tanulni a franciát, mint harmadik idegen nyelvet. Imádtam, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Emlékszem az első félévben milyen szorgalmasan tanultam, majd arra is, hogy a lelkesedés megmaradt, azonban elvették az idő az egyéb fontosabb tantárgyak, ahol követeltek is, nem úgy, mint francián, ahol a tanár nem volt a legszerencsésebb választás...szóval egyre kevesebb időt fordítottam rá. Ebből a 2év francia tanulásból szinte mindenkinek 1 darab mondat maradt meg nekünk, akik együtt jártunk az órákra: Il n'y pas beaucoup de circulation in notre quartier. azaz A környékünkön nincs nagy forgalom....rejtély, hogy miért pont ez, de ezen időről-időre jókat derültünk...:)

A bakancslistám egyik pontja, hogy egyszer megtanulok franciául. Brüsszel pedig elég jó apropót nyújt. ( BTW á propos is egy francia kifejezés). A magántanár iszonyat drága, nem az én pénztárcámhoz való (20-25€/45-60 perc). Szeptemberben jelentkeztem egy tanfolyamra, ami nagyon is jutányos: 5 hónapig tart, heti 1x6óra (mondjuk szombat reggel kilenckor mindig átkozom a beiratkozás napját...). A hátránya, hogy kb. 20an vagyunk a csoportban. Sajnos a jelenlegi tanfolyam másik hátránya a tanár, aki szerintem és mások szerint is rossz. Ez az 1.2.-es szint, vagyis a kezdő, de nem a teljesen kezdő szint. Sokan a csoportból elvégezték az 1.1.-et és úgy kerültek ide. Az első órákon pislogtam is rendesen, és erőteljesen gondolkoztam a csoportváltáson. Mivel én konkrétan egy darab mondatot nem tudtam összerakni (kivéve a már fent említettet :P), míg van olyan, aki szinte folyékonyan beszél. Szerencsére az olasz srác lebeszélt, mondta, hogy maradjak, mert ott unnám magam, olyan lassan haladnak, így még mindig itt vagyok. És nem bántam meg, mert egyre inkább jövök fel, érte ma dolgokat, már néha meg merek szólalni franciául és nme csak pislogok, mint hal a szatyorban.

Szeretek ide járni, mert annyira sokfélék vagyunk.Főleg É-K-Európából (Lengyelo., Bulgária, Litvánia, Letto.) és D-Amerikából (Brazília, Venezuela), de képviselteti magát Olaszo., Spanyolo., Banglades, Irán, Kína, Hollandia és persze szerény személyemben Magyarország :)

Sokukat megkedveltem. Ott van például Spaska, a 2gyerekes bolgár nő, akiben annyi energia van és állandóan nevet, vagy Fabiano a brazil srác, aki tündéri, állandóan mosolyog-kacsintgat és engem Shrek-re emlékeztet. Marta a lengyel lány is annyira pozitív és törődő. alig ismer, mégis amikor rossz kedvem volt egyik nap foglalkozott velem és egy héttel később is megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Eddig csak egyszer hiányoztam az óráról és a következő alkalommal olyan emberek jegyezték meg, akikkel szinte addig nem is beszéltem. Jólesett, na.

Az egyik bangladesi figura is hatalmas, nekem ő is egy kicsit rajzfilmfigurás, egyszer miközben olvasta a szöveget annyira kellett rajta nevetnem, hogy azt hittem megszakadok, mert ugye vissza kellett tartanom, hiszen nem akartam kinevetni. Mauro, az olasz srác aki a felszínen nagyon hideg és nemtörődöm, olyan leszarom a világot típus, azonban mindig figyel rám, segít, állandóan hülyéskedünk, amőbázunk ha unalmas az óra, összefirkáljuk egymást és egymás füzetét, vagy lelépünk az óra feléről és kiülünk sörözni ha már végképp unjuk a banánt. :) 

A másik legviccesebb eset is vele történt, amikor szünet után mentünk vissza a tanteremben és a brazil srác magyarázott valamit franciául (ja, nagyon sokan nem tudnak angolul). Egy szót meg akartam Maurotól kérdezni,  leültünk, feléfordultam: ,, Mauro, mit jelent az a szó, hogy xy?" Mauro néz bután :,,Heee?". Én megismételtem kb. négyszer és már kezdtem hülyének vagy süketnek nézni, amikor leesett, hogy magyarul beszélek hozzá. Úgy röhögtem, hogy folytak a könnyeim, még a tanár is elkezdett aggódni, hogy minden ok-e...

Legutóbb megbeszéltük, hogy tartunk egy Around the world - in a classroom napot, amikor mindenki hoz valami nemzeti kaját, táncot, zenét. Már alig várom....

Ha...

Ha újrakezdeném...táncos lennék...