Késő esti eszmefuttatás

Amikor ilyeneket nézek:

erősödik az érzésem, hogy inkább a B-tervet kellene megvalósítanom...vagyis a legyek hasznos tagja a társadalomnak és tegyek valami jót a munkám során helyett inkább elmennék egy eldugott, kis távoli paradicsomba, persze tenger mellé (óceán is ok), ahol gyűjtögetnék, P. vadászna, este pedig megnéznénk a naplementét. 

Függetlenül a rajzfilm igazságtartalmának mértékétől bennem sokszor felmerül az érzés, hogy rabszolgák vagyunk itt a Földön. Büszkén mondhatnám, hogy nem vagyok túl addiktív személyiség, nem függök a manapság divatos szerektől, mint cigaretta, alkohol, vagy kábítószer. Azonban ez hülyeség, mert kőkeményen függő és agy-mosott vagyok. Megdobogtatja a szívem egy-egy szép ruha, tárgy, ékszer. Fáj ha sokáig nem vásárolhatok. Információ és net-függőségem sem alacsony. Hál'Istennek nyaralások alatt nem netezek, de amint hazaérek érzem az adrenalint, amikor megnyitom a böngészőt és elárasztanak az elmúlt napok történései. Fogyasztás függő vagyok. Tudom hogy kellene kinéznem, mit kellene tennem, hogy kellene viselkednem, hogy a társadalom elfogadjon és minél jobban elismerjen.

A fogyasztás, a kapitalizmus egyik legnagyobb cinkostársa az emberi irigység. Nekünk is az kell, ami a másiknak van, amit a másik elért, ahova eljutott, amit kipróbált. Ez (is) hajtja az embereket. Vagy a kíváncsiság?

Nem mondom, hogy nem élvezem, de ha mögé nézek az egésznek, akkor látom érzem a manipulációt, ami feldühít.