Reggel az aluljáróban a jegyárusító bódéhoz igyekszem. Szinte egyszerre érek oda egy sráccal, aki beáll mögém a sorba. Egy muzulmán hölgy papírt mutogatva és franciául magyarázva odajön hozzám, kérdően nézek a srácra, hátha ő érti. Segít neki. Tovább várom a soromat, amikor mond valamit a srác angolul, de nem értem és visszakérdezek.
,,You are beautiful.”- mondja.
Megköszönöm.
Szépség. Kevés ettől szubjektívebb fogalom van. Szerencsére igaz a mondás, hogy ízlések és pofonok. Én imádom a szép dolgokat, legyen az egy festmény, ruha, kép vagy ember. Válogatás nélkül megnézem a szép embereket, legyen az fiatal, középkorú vagy öreg, férfi vagy nő. Szerintem mindenkiben van valami szép. Van aki szerencsésebb ezen a területen és neki több jutott, van aki kevésbé. De mindenkiben meg lehet találni a szépséget. Olyan keveset dicsérjük a másikat, a sértés hamarabb jön, mint a dicséret. Pedig mindig mindenkinek jólesik ha megdicsérik. Mondjuk ki ha valamit szépnek találunk.
Higgyük el, hogy szépek vagyunk. A hibáinkkal együtt is. Nekem is van olyan rggelente, amikor belenézek a tükörbe és azt gondolom, hogy waooooo, majd olyan is, amikor azt, hogy tejóég.
Jöjjön az egyik kedvenc számom, küldöm Mindenkinek, aki kelt már fel úgy reggel, hogy belenézett a tükörbe és azt gondolta, hogy tejóég..:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése