Először 14 évesen kerültem el otthonról, a saját szobámból. Kollégista lettem. Nyolcan voltunk egy nem túl nagy szobában, emeletes ágyak, ruhásszekrény a folyóson. Tisztán emlékszem a beköltözés napjára, ahogy mindenki, gyerekeke-szülők sürögtek forogtak. Sorban érkeztek meg az új, teljesen ismeretlen emberek, akikkel a következő 4évben együtt éltem. Emlékszem, hogy milyen természetesen ajánlottam fel az egyik újdonsült szobatársamnak, hogy megosztom vele a ruhásszekrényemet, amikor azok korlátozott száma miatt elfogytak. Anyukám felnőtt fejjel pedig csak tátogott, mert míg gyerekfejjel eszünkbe sem jut a gyanakvás, vagy bizonytalanság, minél inkább telnek az évek, annál inkább növekednek bennünk sajnos ezek az érzések. A középiskolás kolis évek egyébként felejthetetlenek voltak, rengeteg szép emléket őrzök abból az időből.
Középiskola után nem tanultam rögtön tovább, volt egy egy éves kitérő, amit Miskolcon töltöttem. Itt egy interneten talált hirdetésre jelentkezve költöztem egy lányhoz. Ez kicsit meredekebb volt, mivel elég érdekes volt a hölgyemény, de ez szerencsére csak pár hónapig tartott.
A főiskolás éveket ismét kollégiumban töltöttem, itt azonban már csak ketten laktunk egy majdnem akkora szobában, mint a középiskolás koliban. Szerencsém volt, mert nagyon jó szobatársam volt, hasonlóan gondolkoztunk, éltünk, nem is emlékszem, hogy a 3év alatt akár csak egyszer is veszekedtünk volna.
A munkás életet egy albérletben kezdtük, négyen főiskolai barátnők. Ez rázósan indult, visszagondolva nem is értem miért. Talán hozzászoktunk a jóhoz, és nem akartuk alább adni, talán az évekkel járó csökkenő alkalmazkodási képesség az oka, nem tudom. Szerencsére ezen túllendültünk, egy szuper évet töltöttünk együtt és még az együttélés sem viselte meg a barátságunkat, ami nagy dolog nemde? :)
P.-vel az összeköltözés valahogy csak megesett. Észre sem vettük és már együtt is éltünk. Olyan természetesen jött, és soha nem okozott problémát.
Idén, amikor úgy döntöttem felrúgok mindent és megnézem a nagyvilágot először Angliában töltöttem 1hónapot egy angol hölgynél. Elég furcsa volt elsőre néhány miénktől eltérő angol szokás (szőnyeg mindenhol, külön csap a meleg-hideg víznek, stb.), de egy hónapot (szinte) bárhol el lehet tölteni, és az angliai 1hónap számomra szép emlék.
Brüsszelben az első szállást még otthonról foglaltam le egy netes hirdetés alapján. 2hónapig laktam együtt a 3 sráccal. A lakás gyönyörű is lehetett volna, ha rendben tartják, de sajnos ez nem volt jellemző a lakótársakra. Innen az elején menekültem volna, de végül maradtam. Most úgy érzem átkerültem a másik végletbe. Két magyar lánnyal lakok együtt és itt tisztaság, rend és fegyelem van :). Az elején tartottam is ettől, hogy vajon melyik végletet bírom jobban, de azt hiszem ez közelebb áll hozzám. A lakás tágas, a szobám nagyobb, és közelebb van a belvároshoz. Egyedül a terasz hiányzik, de sebaj, itt van egy ablak hatalmas ablakpárkánnyal, oda szoktam ,,ki”ülni.
Érdekes, hogy mennyi emberrel éltem már együtt eddigi életem során. Szeretek új embereket megismerni, és azt hiszem alkalmazkodó is vagyok (valamennyire, de ugye ez is viszonyítás kérdése :))
