Néhány emlékezetes dolog:
Csokimúzeum - Brüsszel: megvolt, pipa, de nem több. Sőt, nem ajánlom senkinek. A csokikészítő mester csak franciául beszél. Amikor megkérdeztem az ott dolgozót, hogy angolul nem beszél-e, akkor mint egy hülyegyereknek válaszolta, hogy hátdeő egy csokimester, miért beszélne angolul??? Jó kéremszépen, de akkor meg biztosítsanak tolmácsot, mert ez kicseszés a turisták 80%-val. Az előadás érdekes lett volna, mert akik értették sokat nevettek...Mi meg néztünk bambán.
A kiállítás pedig lehet azért sem tetszett, mert már kellően mérgesen szaladtam rajta végig, de egyetlen izgi dologra emlékszem, azok pedig a kakaóbabok voltak. Ennyi. Felesleges pénzkidobás volt.
Imádom a felhőket Brüsszelben (meg úgy ánblokk) , lehet indítok is egy fotóblogot....hm.....
Brugge: sajnos szinte egyhuzamban esett az eső, így nincsenek olyan szép emlékek, de maga a város vitathatatlanul gyönyörű, egyszer még visszamegyek napsütéses időben is és akkor majd több képeket is mutatok! :)
A legjobb élmény: aznap már a Diadalívnél is csodálkozva figyeltük, hogy mi ez a sok katona, biztos gyakorlatoznak vagy mi a szösz. Aztán vártuk, hogy a magasból leeresztett kötélen leereszkednek, mint a filmekben, de ,,csak" a Diadalív tetején szaladgáltak és (gondolom-remélem) vaktölténnyel lövöldöztek. Éppen a Királyi Palota felé sétáltunk, amikor elhúzott felettünk egy vadászgép. Megálltunk, és a távolban feltűnt 5-6 kis szürke pont és közeledtek. Végignéztük, ahogy a belga haderő elrepül felettünk, mindenféle gépeket felvonultatva. Nekem a lábam a földbe gyökerezett és konkrétan tátott szájjal bámultam. Az a filmjelenet ugrott be, amikor egy háborús filmben a lengyel fiatalok a tengernél hűsölnek, amikor a német haderő elhúz felettük Varsó irányába....Hihetetlen élmény volt.
Egyébként az egész hacacáré azért volt, mert 3nappal később nemzeti ünnepük volt és gyakoroltak rá.
Legérdekesebb eset: hát volt egy kisebb összetűzésem a belga lakótársakkal a viszlát előtt. A lényeg, hogy vissza kellett volna adniuk 44eurót, mert hamarabb költöztem ki, amivel ők nem értettek egyet. Vitáztam pár órát azzal a belgával, aki tud angolul, majd a főbérlő vagy ki (már semmiben nem vagyok biztos velük kapcsolatban) egyetértett velem a telefonban. Végül 30euróról volt szó, amivel kiegyeztem volna, bár hülyeség, de mindegy, a lényeg, hogy utána azon vitáztunk, hogy jár-e vagy sem. Utolsó este azt mondták, hogy ok, adnak 15 eurót fogadjam el. Én meg mondtam, hogy egy tanulsága van az esetnek: megtanultam, hogy soha ne bízz meg egy belga szavában, írj le mindent. (jegyezzétek ti is) Drága tanulság volt, szomorú is vagyok miatta, de ez van. Nem akartam elfogadni a 15 eurót, mert vagy igazam van és akkor adják ide a 30at, de nem kell az alamizsna. Nem is értem mit gondoltak. Nagyon dühös és csalódott voltam. Aztán ahogy teltek az órák elkezdtem átgondolni a dolgot, és ,,elengedtem" az ügyet. Egyre kevésbé haragudtam rájuk, felidéztem a jó dolgokat, és harag nélkül aludtam el. Másnap, a kiköltözés reggelén pedig a belga srác nagy meglepetésemre ideadta a 30 eurót. Érdekes tapasztalat volt.
Majd P.vel nyakunkba vettük Európát és elindultunk a Nagy Francia Körútra. :)
En tavaly novemberben voltam Brugesban. Akkor meg siman csak hideg volt, de eso nem volt. Amugy nekem is nagyon tetszett.
VálaszTörlés