Szóval megint nehéz.
Megint egyedül. És ez a hullámvasút a megterhelő. Hogy külön, majd együtt, majd 2hónapig külön majd együtt, blablabla..Amikor éppen megszoknám az egyiket, visszakerülök a másikba.
Mert ahogy hozzá lehet szokni ahhoz, hogy valakivel együtt vagy, együtt élsz, ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy távol vagy tőle. És nagyon-nagyon rossz érzés, amikor VÉGRE találkoztok, eljön az idő amire heteket, hónapokat vártál, elképzelted magadban (persze rószaszínes-cukormázasan, ahogy egy hálivúdi mozikon szocializálódott emberhez illik), és a madárcsicsergés helyett döbbenet van. Mert idegen a másik. Félelmetes. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az érzés visszatér. Csak kell hozzá a türelmes másik fél, akivel őszinte lehetsz és nem kell megjátszanod magad.
Aki most hihetetlenül hiányzik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése