Keep smiling!

Nézegettem a lakótársam könyveit és már van is egy kisebb listám, hogy miket szeretnék elolvasni.
MA reggel azonban kezembe került Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! c. könyve, és vissza se raktam a polcra, tudtam, hogy most erre van szükségem.

Sóhaj

Szóval megint nehéz.
Megint egyedül. És ez a hullámvasút a megterhelő. Hogy külön, majd együtt, majd 2hónapig külön majd együtt, blablabla..Amikor éppen megszoknám az egyiket, visszakerülök a másikba.
Mert ahogy hozzá lehet szokni ahhoz, hogy valakivel együtt vagy, együtt élsz, ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy távol vagy tőle. És nagyon-nagyon rossz érzés, amikor VÉGRE találkoztok, eljön az idő amire heteket, hónapokat vártál, elképzelted magadban (persze rószaszínes-cukormázasan, ahogy egy hálivúdi mozikon szocializálódott emberhez illik), és a madárcsicsergés helyett döbbenet van. Mert idegen a másik. Félelmetes. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az érzés visszatér. Csak kell hozzá a türelmes másik fél, akivel őszinte lehetsz és nem kell megjátszanod magad.
Aki most hihetetlenül hiányzik....

- 20

Pénteken 38 fok Budapesten, 3nappal később, azaz ma 18 fok Brüsszelben.
Valami kevésbé szélsőséges nincsen? Mondjuk 25-tel kiegyeznék...

Back to Brussels

Ismét Brüsszel, ismét hiány.

Új albérlet, új lakótársak, új környék.

Tervek...sok....


Mindenesetre ambivalens.

?

Tegnapelőtt az epilálást tökéletesítő borotválkozás során megvágtam a lábam. Konkrétan 7 helyen a sípcsontomnál 0,5-1cm-es átmérővel. Jó hír, hogy nem fáj, észre sem veszed, amikor levágod a bőröd tetejét (elég vastagon), viszont iszonyatosan dől belőle a vér, és utána fáj a seb.


Azóta sem tudom hogy lehettem ennyire béna.....:S

Francia útinapló_Provance

SAULT ~ ?
Avignonból panorámaúton haladtunk tovább. Megálltunk Fontaine de Vaucluse - nál, ahol egy csodás hegyi patak csordogál kristálytiszta vízzel és elképesztően zöld színnel. Megnéztük a malmot, ahol egy srác előttünk készítette a papírt (ja, ez papírmalom), és felmásztunk a patak tetejéhez, ahol csodálkozva néztük, hogy miért fotózza az a sok turista a mélyben összegyűlt kis tócsát (ami biztos látványos, ha sok a csapadék és a víz lezúdúl a magasból, de most nem ez volt a helyzet :))
A következő megálló a levendulamúzeum volt. Megtudtuk, hogy az igazi, ezer éves és gyógyhatású levendula csak 800m fölött és (állítólag) csak Provance-ben nő. A többi már egy hibrid, keresztezett faj. A különbség köztük, hogy az eredeti több illóolajat tartalmaz, és nem ágazik el mindenfelé a száracska. Láttunk filmet a levendula szüretről és felhasználásáról. Én nagyon élveztem, szeretem a levendulát nagyon. Az ajándékboltban persze feltankoltunk és kissé meglepődtünk, amikor az eladó csajszi megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e és elkezdett magyar szavakat mondani. Kiderűlt, hogy a tesójának a felesége magyar volt/van (valamelyik már meghalt, de nem értettük, hogy ki :S).
Itt megtudtuk, hogy erre van a levendula fővárosa: Sault, így arra vettük az irányt és kitaláltuk, hogy ott éjszakázunk. Ez egy abszolút spontán döntés volt, de nem csalódtunk. Levendulamezők ameddig a szem ellát, lila foltok, levendula illat a langyos délutáni levegőben. Felejthetetlen volt. Számomra ez és Flavigny volt az egész utazás csúscsopntja. A szállás nem volt nagy szám (Sault-on kívül volt), de a vacsora isteni finom volt (főle ga levendulás créme brulée).

Fontaine de Vaucluse

készül a papír

igazi levendula

levendula mezők

lila foltok

Sault

Sault

COTE D'AZUR
Miután Brüsszeltől végigutaztunk Franciaországon, minden este máshol aludtunk, midnen nap más várost fedeztünk fel, jólesett kicsit tovább egyhelyben maradni és csak feküdni a tengerparton. Cannes-től 25km-re (Montauroux mellett) laktunk egy kedves ismerősöm házában. Hatalmas szerencsénk volt, és hihetetlenül kedves volt tőle, hogy ideadta a házikót. Rájöttünk arra, amit eddig is sejtettünk, hogy mi a köves tengerpartot szeretjük (imádom Horvátországot). Valóban szép a homokos part az azúrkék tengerrel, de unalmas na. Nem lehet sznorkelezni, kagylókat kutatni, köveket válogatni.
Cannes egyébként hatalmas csalódás. Egyetlen jó dolog van benne: a tengerpartja. egyzserűen ne mértem, hogy miért ide rakták azt a bizonyos filmfesztivált. Valaki nagyon sokat fizetett, vagy valaki ismert valakit. egy üdülőváros az egész, és még azt sem mondhatom, hogy luxusszállodával van tele. Nem tetszett, na, ez van. 5napot töltöttünk el itt, 2napot pihentünk a strandon, majd a 3.nap úgy döntöttünk, hogy várostnézünk. Mondhatnánk, hogy hatalmas szerencsénk volt, mert csak ezen az egy napon volt rossz időnk, de aznap esett szinte egész nap. Viszont várostnézni még mindig jobb esőben, mint a parton vagy a házban várni, hogy elálljon. Vence szép hely, aki pedig arra jár feltétlenül nézzen be egy kávézóba: egyrészt isteni finom teákat/kávékat lehet inni, másrészt a tulajdonosa is nagyon jó fej. Ő volt az első francia, aki annyira jól beszélt angolul, hogy először azt hittük, hogy angol. egyébként az, hogy a franciák nem beszélnek angolul, az sajnos nem csak egy urban legend. Valóban így van. Sajnos egyzser még a hirhedt bunkó franciával is összeakadtunk, aki felhúzott orral közli, hogy Ő csak franciául beszél. Természetesen vele akkor akadtam össze, amikor WC-t kerestem az állatkertben, mellesleg elég sürgősen...khm-khm.
Vence mellett található St. Paul de Vence, ami egy 300fős művésztelepülés. Sok híres művész lakik és alkot itt, tele van galériákkal, boltokkal a hely. Szerintem kihagyhatatlan, Flavigny és a levendulamezők után nálam ez a hely kerül a dobogó 3.fokára (pedig nagyon szar idő volt! napsütésben még gyönyörűbb lehet).
Éppen autóztunk vissza a szálláshoz a hegyeken keresztül (ahol elképesztően sokan bicajoznak olyan hegyeken keresztül, ahol még az autó is elfárad :P), egész nap esett és közben sütött a nap. Megszólaltam, hogy ,,Nem hiszem el, hogy esik az eső, süt a nap és egy darab szivárvány sincs!" ebben a pillanatban pedig éppen kijöttünk a kanyarból és egy hatalmas szivárvány volt előttünk. A levegőt alig tudtam kifúlni a mondat után...félelmetes és hihetetlen élmény volt.
Az utolsó nap áthajókáztunk a Cannes-nel szembe nlévő szigetre, ahol végre megkaptuk a horvát feelinget: köves part, kristálytiszta víz, kabócacsiripelés, csak mi ketten a parton. Francia riviéra ide vagy oda, nálam a horvát tengerpart nyert :)
(bocsi, de nem tudom miért csinálja megint ezt a rendszer a képekkel....hiba van a mátrixban)

hangulat, Provance

az a bizonyos kávézó Vence-ben

Cannes

St. Paul de Vence

St. Paul de Vence

St. Paul de Vence

St. Paul de Vence

horvát hangulat

Hazafelé kijutott mindenből: eltévedés, órákig tartó dugó az autópályán, hatalmas égszakadás. Megnéztük Monte Carlo-t, megálltunk Veronában egy pizzára és fagyira, majd a reggel (hajnal) 6 órai induláshoz képest hajnal 1órakkor hazaérkeztünk.

bye, bye France

Francia útinapló_Burgundia

Brüsszelből Franciaország felé vettük az irányt. Egy laza, spontán nyaralást terveztünk. Megvotl a körülbelüli útvonal és hogy mikorra kell legkésőbb hazaérni. De nem volt lefoglalt szállásunk, ütemtervünk vagy útikönyvünk. Szabadok voltunk, éppen mikor mihez volt kedvünk, azt csináltunk és arra mentünk amerre éppen kedvünk volt. (engem a hideg kiráz az idegenvezetős csapatosan vonulunk a feltartott esernyő után, fél óra szaabdprogram típusú dolgoktól. Nem vagyok jó alany ezekhez na.)
először Párizsba akartunk menni, de elegünk volt az eső-sál-sapka kombóból, ezért kihagytuk és az első állomás:

DIJON ~ 460 km
Brüsszelben felvettünk egy stoppos srácot (gyakran csinálunk ilyet ha van hely és a stoppos normálisnak néz ki), akinek hatalmas szerencséje volt, mert pont Dijontól 30km-re lévő városba készült. Az út csodás volt, kissé hideg, de gyönyörűséges felhőkkel teli. Autópályát elkerültük, egyrészt spórolás miatt, másrészt sokkal érdekesebb és szebb a városról-falura-pusztáról-városra utazni. Amikor az ember lehúzza az ablakot, a szél borzolja a haját, szól a zene, beszívja az illatokat és nézi a felhőket...azért az egyike azoknak a bizonyos tökéletes pillanatoknak.

Na jó, rosszul írtam. Nem Dijon volt az első állomás, hanem Villeberny, egészen pontosan a La Grande nevű étterem. 2-3évvel ezelőtt néztünk otthon egy útifilmet Franciaországról, ahol a csajszi Burgundia gasztronómiáját mutatta be, és akkor mi ott eldöntöttük, hogy egyszer mi is elmegyünk ide. És lőn...
Délután 6órára me gis találtuk a 20fő+200tehén lakta települést :), ahol nagy szemekkel néztek, hogy mit keresünk mi itt és kézzel-lábbal, plusz a kezdetleges franciatudásommal elmondták, hogy az étterem Flavigny-ban van. Egy hölgy nagyon kedvesen beült az autóba és lerajzolta nekünk az útvonalat, miközben mi reménykedtünk, hogy az a barna csak sár rajta és nem tehénszar. :-D
Flavigny egy varázslatos hely. Imádtuk. olyan, mintha egy középkori filmbe csöppenne az ember (nemhiába itt forgatták a CSokoládé című filmet Johnny Deppel). Szük kis utcák, kőházak, ezer éves templom és apátság. Egy kedves hölgynél kaptunk szállást 1éjszakára (reggelivel együtt volt 60€ körül), aki - mint az esti borozgatásnál kiderült- szerepelt abban a bizonyos útifilmben, ő készítette a fahéjas almatortát, amit én 3éve a film után lelkesen megpróbáltam megsütni (nem sikerült...:-D). Érdekes élmény volt. Ettünk békacombot, ami isteni volt, soha nme gondoltam volna, hogy megkóstolom majd, de vétek lett volna kihagyni. A La grande éttermet is megtaláltuk, ami inkább volt menza, mint étterem (érdekessége, hoyg kb 10helyi asszonyság hozta létre, és a kertjükben, ill. szomszéd gazdaságokban termett/termelt alapanyagokból főznek). Nem volt rossz, de többet vártunk tőle, semmi extra.

békacombok

Flavigny - templom

ez volt Juliette Binoche csokoládé boltja a filmben (nem hiszem el, hoyg pont ezt forgatta el...:SSS)

Csokoládé bolt belülről - jelenleg

Flavigny

 Amíg Flavigny lenyűgözött minket, addig Dijon felejthető volt. A főtere szép, de leginkább a mustár miatt érdemes ellátogatni oda (főleg az olyan gasztrománoknak, mint mi vagyunk :P), amiből fel is tankoltunk rendesen. A tourinfromban rendesek voltak, mert segítettek nekünk szállást találni a borvidéken aznap estére. Én Tokaj-Hegyaljáról származom, itt azonban még én is megdöbbentem: mindenhol szőlőtőkék voltak ameddig a szem ellátott. Este fel is sétáltunk a dombra egy üveg borral és néztük ahogy a nap lassan eltűnik a látóhatáron.

Dijon és Maille mustárok

zsákmány

LYON ~ 220 km
Reggel folytattuk utunkat Lyon felé. Hirtelen ötlettől és korgó nyomrunktól vezérelve lekanyarodtunk az útról (újratervezés-újratervezés) egy kastély felé. ami szépnek szép volt, csak enni nem tudtunk sehol. Így Lyonban az első utunkba kerülő pizzériába beültünk, ahol finomat vacsoráztunk miután visszaküldtük a pizzámat/lepényemet még egy körre, hogy ezt azért gondolják újra (útálom az ilyen helyzeteket de néha muszáj). A turinform bezárt mire odaértünk, mert hülyék voltunk és hittünk a pincérsrácnak, aki szerint mindig niytva van, bár nekem már akkor is furcsa volt, hogy soha nem láttam még non-stop tuorist office-t, de biztos az éhség elvette az eszünket. Jobb híján a Mekiben netezve próbáltunk szállást keresni, ami nem volt egyzerű: végül egy belvárosi hotelben kiadtak nekünk egy egyszemélyes szobát. Elfértünk, bár aludtunk már kényelmesebb helyen is. Lyonhoz érve egyébként először megijedtünk, hoyg nekünk ez nme fog tetszeni...dugó volt és araszoltunk be a nagy városba. aztán este nyakunkba vettük a várost és kellemesen csalódtunk, mert nagyon szép volt. Engem Budapestre emlékeztetett, úgymond a budai oldalon sétálgattunk és felmásztunk a Gellért hegyre. Itt van a Notre Dame, ami egyébként minden városban/faluban van, Mi Asszonyunk templomnak is fordíthatnánk. A lyoni viszont monumentális. Másnap délelőtt sétáltunk és megreggeliztünk a parkban, ami hatalmas: van benne egy nagy tó, ingyenes (!!!)  állatkert majmokkal és nagymacskákkal, macival és zsiráffal, egy kb. 500fajta rózsát tartalmazó rózsakert és még egy szintén nagy arborétum is. szépen el is ment a délelőtt, mire megnéztünk mindent.

Lyon és hülye blogspot...árrgghhhh :S

Lyon

Notre Dame. az a kis piros izé a képen P., akit amúgy is nehéz észrevenni, hát még így...

 AVIGNON ~ 240km
Útközben megálltunk Orange-ban, ami egy kisváros ősrégi Amfiteátrummal, ahova mi nem fizettük be a 8€ belépőt, hanem szépen megmásztuk a mögötte lévő dombot és fentről benéztünk. Tudom, tudom, magyar módszer. Itt jött az az elvetemült ötletem, hogy meleg van, jegeskávét szeretnék inni. Beültünk egy kávézóba, ahol kértem egy ice coffee-t. erre kaptam 2 kávét és 2üres poharat jéggel megtöltve. Pislogtam nagyokat és megpróbáltam elmagyarázni az angolul nem beszélő pincérhölgynek (nem mellesleg az ősrégi Amfiteátrum tövénél vagyunk!), hogy tudja, kávé, fagyi, stb. Erre kaptam egy gömb kávés fagyit. Huh. Nem adtuk fel, egy másik helyen is bepróbálkoztunk, de ide már úgy ültünk le, hogy a pincértől megkérdeztem, van-e jegeskávéjük, tudja, kávé, fagyi....Erre kaptam egy jéghideg kávét. És amikor látta a fejemen a döbbenetett (vagy éppen mit olvasott le róla nme tudom) elkezdte mutogatni, hogy hideg-hideg-ice, fogjam meg. Ehhhh
Avignonban éppen művészeti fesztivál volt, de a csodával határos módon találtunk szállást nem messze a várostól. A pápai palota (avignoni fogság) egyszerűen elképesztő. Nekünk Avignon is nagyon tetszett, ismét a szűkutcás-köves-középkori hangulat kiegészülve az utcazenészekkel-festőkkel-táncosokkal-emberszobrokkal. Bohém volt és gyönyörű. A reggelit a piacról szereztük be, ahol feltankoltunk midenféle fűszerrel is.

Avignon

pápai palota

fejet balra fordíts: Avignon

saláta fűszerkeverék

fűszerek

 

 

Napi hahaha rovat

,,Dear Tequila, I loѵe you, but we had an agreement. You were supposed to make me sexier & a better dancer. I saw the video. We need to talk."


:-DDDDDDDDDDDDDDD

Utolsó júliusi brüsszeli napok zanzásítva

Az utolsó napokon kiautózott hozzám a Párom (továbbiakban P.) Brüsszelbe (csekély 1800 km 1nap alatt). Sajnos Brüsszel, pontosabban Belgium nem fogadta túl kedvesen, ad1: 40km-rel a cél előtt gps meghalt, térkép nincs ad2: végig szar időnk volt, július közepén sál-kabát, eső-szél-hideg kombinációk játszottak....brrrrrr...
Néhány emlékezetes dolog:

Csokimúzeum - Brüsszel: megvolt, pipa, de nem több. Sőt, nem ajánlom senkinek. A csokikészítő mester csak franciául beszél. Amikor megkérdeztem az ott dolgozót, hogy angolul nem beszél-e, akkor mint egy hülyegyereknek válaszolta, hogy hátdeő egy csokimester, miért beszélne angolul??? Jó kéremszépen, de akkor meg biztosítsanak tolmácsot, mert ez kicseszés a turisták 80%-val. Az előadás érdekes lett volna, mert akik értették sokat nevettek...Mi meg néztünk bambán.
A kiállítás pedig lehet azért sem tetszett, mert már kellően mérgesen szaladtam rajta végig, de egyetlen izgi dologra emlékszem, azok pedig a kakaóbabok voltak. Ennyi. Felesleges pénzkidobás volt.

Imádom a felhőket Brüsszelben (meg úgy ánblokk) , lehet indítok is egy fotóblogot....hm.....

Brugge: sajnos szinte egyhuzamban esett az eső, így nincsenek olyan szép emlékek, de maga a város vitathatatlanul gyönyörű, egyszer még visszamegyek napsütéses időben is és akkor majd több képeket is mutatok! :)

A legjobb élmény: aznap már a Diadalívnél is csodálkozva figyeltük, hogy mi ez a sok katona, biztos gyakorlatoznak vagy mi a szösz. Aztán vártuk, hogy a magasból leeresztett kötélen leereszkednek, mint a filmekben, de ,,csak" a Diadalív tetején szaladgáltak és (gondolom-remélem) vaktölténnyel lövöldöztek. Éppen a Királyi Palota felé sétáltunk, amikor elhúzott felettünk egy vadászgép. Megálltunk, és a távolban feltűnt 5-6 kis szürke pont és közeledtek. Végignéztük, ahogy a belga haderő elrepül felettünk, mindenféle gépeket felvonultatva. Nekem a lábam a földbe gyökerezett és konkrétan tátott szájjal bámultam. Az a filmjelenet ugrott be, amikor egy háborús filmben a lengyel fiatalok a tengernél hűsölnek, amikor a német haderő elhúz felettük Varsó irányába....Hihetetlen élmény volt.
Egyébként az egész hacacáré azért volt, mert 3nappal később nemzeti ünnepük volt és gyakoroltak rá.

Legérdekesebb eset: hát volt egy kisebb összetűzésem a belga lakótársakkal a viszlát előtt. A lényeg, hogy vissza kellett volna adniuk 44eurót, mert hamarabb költöztem ki, amivel ők nem értettek egyet. Vitáztam pár órát azzal a belgával, aki tud  angolul, majd a főbérlő vagy ki (már semmiben nem vagyok biztos velük kapcsolatban) egyetértett velem a telefonban. Végül 30euróról volt szó, amivel kiegyeztem volna, bár hülyeség, de mindegy, a lényeg, hogy utána azon vitáztunk, hogy jár-e vagy sem. Utolsó este azt mondták, hogy ok, adnak 15 eurót fogadjam el. Én meg mondtam, hogy egy tanulsága van az esetnek: megtanultam, hogy soha ne bízz meg egy belga szavában, írj le mindent. (jegyezzétek ti is) Drága tanulság volt, szomorú is vagyok miatta, de ez van. Nem akartam elfogadni a 15 eurót, mert vagy igazam van és akkor adják ide a 30at, de nem kell az alamizsna. Nem is értem mit gondoltak. Nagyon dühös és csalódott voltam. Aztán ahogy teltek az órák elkezdtem átgondolni a dolgot, és ,,elengedtem" az ügyet. Egyre kevésbé haragudtam rájuk, felidéztem a jó dolgokat, és harag nélkül aludtam el. Másnap, a kiköltözés reggelén pedig a belga srác nagy meglepetésemre ideadta a 30 eurót. Érdekes tapasztalat volt.

Majd P.vel nyakunkba vettük Európát és elindultunk a Nagy Francia Körútra. :)