Legjobb hét_I/II

A múlt hét volt az ittlétem legjobb hete. Meglátogatott az egyik legjobb barátnőm és majdnem egy hetet maradt.
Kedden érkezett, a katasztrofális hétfői napom után. Este miközben kipletykáltuk magunkat (volt miről....khm-khm) főztem a srácoknak kapros zöldbablevest, lepcsánkát (ami palacsintának indult, de nem volt se daraboló, se sajtreszelő, ez is megérne egy külön bejegyzést :), aszúban áztatott szőlőt.
Szerdán Edina elutazott Brugge-be, miközben én dolgoztam, illetve dolgoztam volna ha nem kapok el valami bacit vagy vírust vagy mittoménmit, ami a földhöz vágott, de erről már írtam. Ebéd körül haza is jöttem és magamba döntöttem pár Neocitránt és lefeküdtem aludni. Szerencsére estére jobban voltam, ki is mentünk a lakótársakkal a Chatlen-re pár órát.
Csütörtökön Brüsszel volt soron, délután én is csatlakoztam Edinához és lejártuk a lábunk,

 fotózgattunk, sülkrumplit ettünk,

és kimentünk az Atomiumhoz, hogy megnézzük milyen este kivilágítva. Vettem a piacon egy gyönyörű ananászt, azt vittük ki és vettünk hozzá pezsgőt. Én nem tudom milyen ananász volt az, de miközben ettük borzasztóan csípett, de 3 nagyobb szelet után konkrétan véresre csípte a nyelvem. Vérzett.
Hát lehet mi voltunk már nagyon fáradtak és alig vártuk, hogy besötétedjen, de semmi extra:

Nem tudom mi lehetett az Atomium környékén ebben az időben, mert miközben feküdtünk a fűben rajzottak a 14-16éves srácok. Alig győztük elhessegetni őket. Az egyik megajándékozott minket egy gyöngyszemmel. A 2.csapatnál már meguntuk és magyarul válaszoltunk nekik, gondoltuk így hamar leesik nekik, hogy felesleges vesződni, így hangzott el a következő beszélgetés:
srác: ,,What's your name?"
én (kissé idegesen) : ,,Nem mindegy?"
srác (lelkesen) : ,,Amida?"