Fáradtan, 2 nehéz szatyorral a karomon sokadmagammal várom a villamost. Sikerül felszállni, de elég sokan vagyunk, így próbálok beljebb jutni. Megkérem a mellettem álló férfit, hogy álljon arrébb egy picit, hadd rakjam fel a szatyrokat a 2szék közötti tárolóra. Picit arrébb áll, de nem túl kedves.
Azon kezdek el morfondírozni, hogy itt mennyire nem kedvesek az emberek, ritkán (na jó lehet még soha?) láttam, hogy átadnák egymásnak a helyet a tömegközlekedési eszközökön, olyan idegen mindenki.
Megállunk, leszállnak néhányan, felszabadul 1-2 hely, többek között a mellettünk lévő is, ami felett a férfi áll.
Rám néz és int a szemével, hogy üljek le....
Szeretem az élettől a helyrerakó ,,pofonokat"... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése