Milyen jól megfogalmazta helyettem:
"Ha valaki a padláson kutatna, és előkerülne egy picurka eredeti Rembrandt vagy Van Gogh alkotás, akármilyen kicsi lenne, akármennyi légypiszok, pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta. Én ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbálok közeledni ahhoz az emberhez is, aki egy kicsit "pókhálósabb", mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek – igazi csodák. Világnézetemből kifolyólag úgy gondolom, hogy minden ember Isten csodálatos alkotása, tehát mindenki a maga módján remekmű. Persze egy hóvirág egészen másképp remekmű, mint egy napraforgó, de mind a kettő a maga módján egy csoda. A dinnyét sem lehet összehasonlítani a ribizlivel és az egressel, de a maga módján mind szebbé teszi ezt a világot. Nekem például nagyon hiányozna az egresnek a fanyar, szúrós íze, ha nem lenne. Úgy teljes a világ, hogy van ez is. És valahogy így kell nézni az emberre is." Böjte Csaba
ÉS jövő héten találkozok vele, salalala, yupiiiiiiiiiiiiiiiii :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése