l'arrivée

Vasárnap hajnali 6kor indult a gépem…brrrrr…fájdalmas.

Az előző példával ellentétben (Anglia) sikerült jól lefoglalni a repjegyet, tehát fejlődőképes vagyok :-). Szerencsére a wizzair-nél a bőrönd súlykorlátja 32kg, amit csak azért nem sikerült abszolválni, mert nem volt több hely a bőröndömben….így is rá kellett ülnöm (szó szerint!), hogy be tudjam zárni. Becsekkoláskor kaptam is rá egy szép rózsaszín szalagot heavy (nehéz) felirattal :-)Korábban két kedves ismerősöm, akik a reptéren dolgoznak, megjegyezték, hogy segítenek majd és előremehetek a felszállásnál, választhatok helyet. Gondolatban rögtön a kapitány melletti helyen ültem, majdhogynem a gépet is én vezettem :-) Éppen a biztonsági ellenőrzésen haladtam át, próbáltam leülni, hogy összeszedjem a kezemben lévő korábban kipakolt cuccaimat és bekössem a cipőmet, amikor hallom a nevem a hangosbemondóban. Azt értettem, hogy nekem kell megjelennem valahol, csak azt nem, hogy pontosan hol is, ezért cuccok kézbe, hónom alá és lobogó cipőfűzőkkel igyekeztem a beszállókapukhoz és közben az eladóktól érdeklődtem, hogy vajon ők hallották-e, hogy hova kell mennem. Sikeresen megtaláltam a kaput, ahol már szálltak be az emberek a buszba és elég nagy sor állt. Kockáztatva azt, hogy anyukám csuklani fog előrementem és szóltam, hogy a látszat ellenére nem egy őrülttel van dolguk, én vagyok az, csak kicsit késésben. :-) A repcsire így először szálltam fel és VIP helyem volt a buszon, de nem ültem a kapitány mellett, és mindenki megnyugtatására közlöm, hogy távol maradtam a vezérlőegységtől.

Fogalmam sincs mi a szöszért nem fordítja meg a képeket...majd ha rájövök javítom, addig fejeket balra dönts ééés:

Felhők között

Brüsszel felett 1#

Brüsszel felett 2#

Landoláskor két furcsa dolog is történt: először is tapsoltak az emberek (ilyet még soha nem hallottam, azt hittem csak rázós utak vagy bonyodalmak után szoktak), másodszor a mellettem ülő srác megvárt és segített levenni a futószalagról a csomagomat. Biztos érezte a kétségbeesésemet, amikor megjegyeztem, hogy már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a én veszem-e le a bőröndömet a szalagról, vagy az ránt magával a futószalagon…

A brüsszeli Charleroi reptér kb 60km-re van a várostól, de szerencsém volt, mert kaptam egy telefonszámot, és érkezésemkor már ott várt a taxi. Egy magyar férfi fuvarozott minket (másokat is felvett), hihetetlen olcsó volt a távolsághoz képest, és nagyon jól elbeszélgettünk. Kicsi a világ 1: kiderült, hogy ő is borsodi, 7éve élnek kint B.ben.

A szállást az interneten találtam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz 3idegen emberhez beköltözni. Kiderült, hogy 3sráccal fogok lakni: 2belga és egy olasz nemzetiségűvel. Most még egy német csajszi lakik itt, az ő szobájába fogok beköltözni. Nagyon jó fejek, udvariasak és segítőkészek. A 2belga franciául beszél, én jobban tudok angolul, mint ők. Ha a munka engedi, akkor lehet elkezdek ismét franciául tanulni, a legjobb alkalom lenne (most is franciául hablatyolnak körülöttem, imádom ezt a nyelvet :-)). Kicsi a világ2: az egyik belga srácnak (továbbiakban B.) Budapesten az Oktogonon van lakása, mert imádja a várost és nagy kedvence a sziget fesztivál.