Az épület hatalmas, és több részből áll. Vajon hányszor fogok eltévedni? Első napon mondtam is a kollegámnak, hogy ha lehet rakjanak chip-et is a belépőkártyámba, hogy megtaláljanak ha elvesznék. Büszkén kijelentem (és közben lekopogom), hogy eddig még nem tévedtem el!!! Pedig már párszor sétáltam egyedül, persze nagyon figyeltem, hogy merre kell mennem J
Kollegák jó fejek, segítőkészek. A főnök is nagyon szimpatikus: nagyon okos, határozott, karakán, mindent megoldó nő. Közvetlen és van humorérzéke. A héten költözött új lakásba, kedd este egy bútorszereléssel egybekötött vacsora volt nála. Jó volt a hangulat, sokat nevettünk .
A munka…hm…érdekes. Még nagyon új, ugyanakkor kicsit emlékeztet a fősulis időkre. Nem tudom mennyi idő, amíg az ember átlátja a dolgokat, de most olyan, mintha bekötött szemmel mászkálnék, ahol figyelned kell a többi érzékszervedre, miközben néhány ember segít eligazodni, és igyekszel minél kevesebb dolognak nekimenni J Soha nem gondoltam arra, hogy én valamikor is itt fogok ülni és dolgozni…
Albérlet elfogadható. Nagy előnye az ára, és hogy nagy a hely. A lakótársak is jófejek és tanulhatom tőlük a franciát. Viszont nincs túl közel, dohányoznak a srácok, és hiába csak a nappaliba, ahol van nagy teraszajtó, de akkor is büdös néha. ÉS ráférne egy nagy takarítás, mert kosz van na. Beszélek is velük majd a napokban erről…
Összességében jól vagyok, most még semmire nincs időm, semmit nem néztem meg vagy vásároltam be. De jövő héten csak szerdáig dolgozok, mert csüt.ön ünnep van, úgyhogy most agyalok, hogy mit csináljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése