Az elmúlt hónapok eseményeiből

Két hónapot töltöttem otthon, próbáltam kitalálni hogyan tovább. Egy régi ismerősöm fülébe jutott, hogy keresek külföldön munkát, ő tudott egy tippet és megpróbált segíteni, B’mouthból is hívtak a Subwayből, de ekkor már megvolt a folytatás: Brüsszel, 2hónapos gyakornoki pozíció egy EU-s intézményben. 

Ezeket a sorokat már B.ből írom, az idő gyorsan eltelt. Sokat pihentem otthon ebben a 2hónapban, de soha nem unatkoztam: kreatívkodtam, barátokkal találkoztam, angoloztam (azaz angol nyelvű filmeket és sorozatokat néztem :)).  A részletek (utazás, szállás, bejutás, stb.) a végére mind elrendeződtek, számomra is meglepően valahogy minden időben megoldódott szinte magától.  Az utazás időpontja is annyira szerencsésen alakult, hogy pont részt tudtam venni az egyik legjobb barátnőm lánybúcsúján és esküvőjén is, illetve egy búcsúbulinak is felérő kerti grillezés is feltette az i-re a pontot.

Nagyon szerettem volna, ha összejön valami, nem akartam még otthon dolgozni, menni akartam tovább. Ennek ellenére felemás érzések kavarognak bennem a munkával és a távolsággal kapcsolatban is. Egyrészt annyira igaz a következő Coelho idézet és a fordítás-próbálkozásom is :):

,,...there were two things that prevent us from achieving our dreams: believing them to be impossible or seeing those dreams made possible by some sudden turn of the wheel of fortune, when you least expected it. For at that moment, all our fears suddenly surface: the fear of setting off along a road heading who knows where, the fear of a life full of new changes, the fear of losing for ever everything that is familiar.
People want to change everything and, at the same time, want it all to remain the same."

,,….2 dolog akadályoz meg abban, hogy beteljesítsük az álmainkat: hiszünk abban, hogy lehetetlen a megvalósulásuk vagy látjuk, hogy ezeket az álmokat a szerencse hirtelen forgása megvalósíthatóvá teszi, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ettől a pillanattól kezdve minden félelmünk felszínre tör: a félelem az úttól, ami ki tudja merre tart, félelem az élettől, mely tele van új kihívásokkal, félelem attól, hogy elveszítünk mindent, ami ismerős számunkra. Az emberek azt akarják, hogy minden változzon, ugyanakkor maradjon minden a régiben.”

Én is félek az ismeretlentől, mérleg lévén pedig a kiszámíthatatlan, előre nem látható és tervezhető dolgok sem a kedvenceim. Ennek ellenére – kit tudja miért- folyamatosan ilyen helyzeteknek teszem ki magam….keresem az utam…remélem egyszer megtalálom.