Első hét eseményei

Sikerült egy nem túl szokványos hétbe csöppennem, kellemesen telt az első hét.

Munka: első körben egy archiválási, rendszerezési feladatot kaptam, ami azért jó, mert legalább feltérképezhetem mivel foglalkoztak eddig. Ezen kívül besegítek az éppen futó ügyekbe. A napot általában nem kezdjük túl korán, viszont sokáig bent vagyunk. Eddig kétszer kerültem olyan helyzetbe, ami pitiáner feladatnak tűnik, mégis szükség volt a talpraesettségre. Először egy fényképezőgépet kellett levinnem a terembe, ami azért nem nagy feladat, de ezt nehezítette: oda és vissza kellett találnom (ami itt nem kis kihívás), és a fényképezőgép nem volt azon a helyen ahol mondták….telefonálni nem tudtam, visszamenni és elmondani a szituációt, majd újra visszajönni nem túl hatékony, így gyorsan szereztem egy gépet egy másik irodából…kedvesek voltak, mert életükben nem láttak, mégis a kezembe nyomtak egy több százezres gépet. Másik ilyen eset az volt, amikor a főnök megkért, hogy fénymásoljak pár dolgot, ami nem egy komoly munkatevékenység, kivéve ha a nyomtató nem akar együttműködni :-)..úgy döntöttem, hogy én bizony nem megyek vissza amíg nem sikerül nyomtatni, nem fog ki rajtam, így volt ott minden: beragadt papír kiráncigálása, minden lehetséges fedél kinyitogatása, áramtalanítás, minden gomb megnyomása…fogalmam sincs hogy mi segített, de a lényeg, hogy sikerült teljesíteni a projektet :-)Kedden a főnöknél vacsoráztunk. Most költöztek új lakásba, így összekötöttük a kellemeset a hasznossal: bútorszerelés + evés/ivás. Csütörtökön ezt ismételtük meg az egyik kolléganőmnél, kellemes esték voltak.

Albérlet: az az igazság, hogy bajban vagyok. Költözni szeretnék, de nem tudom hova, és félő, hogy a kifizetett x eurot nem kapom vissza. A problémáim: kosz (erre megoldás elvileg lesz, mégpedig takarítónő formájában, akire nekem nincsen kedvem plusz összegeket kifizetni…mi is meg tudnánk csinálni), cigiszag (jó kis tanulság számomra, hogy többet nem megyek olyan albérletbe, ahol cigiztek/nek, vagy legalábbis nem lesznek illúzióim. A szellőztetés kérem NEM tünteti el a szagokat), elég messze van, és ne m szeretek ,,hazamenni”. A német lány ma költözik ki, az olasz srác nagyon ritkán van otthon, ha még ott lakik egyáltalán, az egyik belga tanul vagy a TV előtt ül, a másik pedig folyton a barátnőjével lóg. Nincsen kivel beszélgetni, nincsen kihez szólni…Hogy ne legyek igazságtalan összeszedem az előnyeit is: saját szoba (ami kicsi és kint van a szekrény), közel van a metro, és igazból legnagyobb előnye az ára. Meglátjuk mi lesz…..

Hétvége: szombaton fél12ig aludtam, ami nem egy lényeges információ, engem mégis megdöbbentett, mert szerintem középiskolás koromban aludtam ilyen sokáig magamtól utoljára.  Utána elmentem kicsit szétnézni. Voltam a Sablon-on, ami egy központi tér és hétvégente régiségvásár van (ékszerek, evőeszközök, képek, kacatok :-))Nekem ez a medál volt a kedvencem:

Megvolt a kötelező Manneken Pis is, amin teljesen elképedtem. Úgy találtam meg, hogy láttam a tömeget előtte, na gondoltam megvagy, itt lesz…és megpillantottam a kb 40cm magas meztelen kissrácot, aki fogja a p**ét és pisil….tényleg ez a nagy szám????????? Nem értem komolyan. Állítólag van pisilő kislány és kutya is, úgyhogy van még mit felfedezni :-).

Ez után az élmény után vettem egy waffelt, ami isteni finom, minden nap tudnék enni belőle, majd leültem a téren éppen most futó Jazz Festiválra. Valamiért egy francia lány átült hozzám, és beszélgettünk volna, ha tudott volna angolul…ehh ezek a franciák…

Nekem eddig ez a hely a kedvencem, nagyon tetszett, véletlenül keveredtem ide. Kicsik-nagyok görkoriznak/deszkáznak, miközben süt a nap, a színes graffitik felvidítanak…mindez egy patináns templom szomszédságában:

Konyha: főleg a francia konyha (nem véletlenül) jellemző itt, és persze édessééééééég, waffel, kerek csokoládé, szögletes csokoládé.....a waffel isteni, minden nap tudnék enni.

 A városnézés közben szereztem egy társat, az ő neve Maloon lett :-P:

Szombat este egy dupla szülinapi házibuliban voltam a magyar társasággal, ahol nagyon sokan megjelentek. Kicsi a világ3: szintén itt dolgozik egy csajszi, akivel egy középiskolába/koliba jártam. A buli jól sikerült, bár inkább iszogatós, beszélgetős volt, nem táncoltunk vagy mentünk el discoba. A vasárnap pihenéssel telt, és még mindig agyalok a hosszú hétvégés programon…valaki nem akar kijönni hozzám? :-)

Első napok

Az épület hatalmas, és több részből áll. Vajon hányszor fogok eltévedni? Első napon mondtam is a kollegámnak, hogy ha lehet rakjanak chip-et is a belépőkártyámba, hogy megtaláljanak ha elvesznék. Büszkén kijelentem (és közben lekopogom), hogy eddig még nem tévedtem el!!! Pedig már párszor sétáltam egyedül, persze nagyon figyeltem, hogy merre kell mennem J

Kollegák jó fejek, segítőkészek. A főnök is nagyon szimpatikus: nagyon okos, határozott, karakán, mindent megoldó nő. Közvetlen és van humorérzéke. A héten költözött új lakásba, kedd este egy bútorszereléssel egybekötött vacsora volt nála. Jó volt a hangulat, sokat nevettünk .

A munka…hm…érdekes. Még nagyon új, ugyanakkor kicsit emlékeztet a fősulis időkre. Nem tudom mennyi idő, amíg az ember átlátja a dolgokat, de most olyan, mintha bekötött szemmel mászkálnék, ahol figyelned kell a többi érzékszervedre, miközben néhány ember segít eligazodni, és igyekszel minél kevesebb dolognak nekimenni J Soha nem gondoltam arra, hogy én valamikor is itt fogok ülni és dolgozni…

Albérlet elfogadható. Nagy előnye az ára, és hogy nagy a hely. A lakótársak is jófejek és tanulhatom tőlük a franciát. Viszont nincs túl közel, dohányoznak a srácok, és hiába csak a nappaliba, ahol van nagy teraszajtó, de akkor is büdös néha. ÉS ráférne egy nagy takarítás, mert kosz van na. Beszélek is velük majd a napokban erről…

Összességében jól vagyok, most még semmire nincs időm, semmit nem néztem meg vagy vásároltam be. De jövő héten csak szerdáig dolgozok, mert csüt.ön ünnep van, úgyhogy most agyalok, hogy mit csináljak.

Esetem a kretén nyuszival

Első estén Brüsszelben. Egy gyerekszobában alszok a matracon, mert csak hétvégén költözik ki a német csajszi. 11körül megyek aludni, eléggé fáradtan. Szerencsére jó alvó vagyok, így az új, ismeretlen hely ellenére gyorsan elalszok. Éjfél körül arra eszmélek, hogy valami/valaki ordít, mintha vernék, a szívem majd kiugrott a helyéről. De hirtelen csend lesz, én meg újra visszaalszok. Ez még megismétlődik kb. 2szer bizonyos időközönként, de mindig csak félálomban konstatálom a kiabálást, arra gondolok, hogy biztos sms hang, vagy ébresztő lehet. Hajnali fél4-kor megint felkelek a hangra és fülelek. Az ordítozás konkrétan a matrac mellől jön…villanyt kapcsolok, elkezdem keresni a hang forrását….majd megtalálom egy 10cm-es műanyag nyuszi személyében. Miközben folyamatosan ordít a kezemben elkezdem keresni a kikapcsoló gombot, ami természetesen nincs rajta…itt már kezdek mérges lenni, a nyuszi meg folyamatosan ordít, mert valami mozgásérzékelő lehet benne. Nem hagyom magam, előszedem a körömreszelőt, hogy majd azzal kitekerem a hátán található kis csavart és kitépem a szívét (aka elem). Ha nem a jelenlegi kétségbeejtő helyzetemben lennék, megdicsérném a gyártókat, hogy milyen jól összerakott kis játék (?), mert a csavar meg sem moccan, műanyag sem enged a feszegetésemnek, a körömreszelőm persze elgörbült. Keresem a gyenge pontját (fejletépés, végtageltávolítás), de nincsen neki….Ablakon kihajítás sem megoldás, mert az sem jobb, ha az ablakom alatt ordítozik….Kiviszem a folyóson lévő gardróbszekrénybe és bedugom egy halom ruha alá….Az este további része eseménytelenül telt….

Első nap

Bedobtak egy olyan mély vízbe, ahol még soha nem úsztam. Nem ismerem a sodrását, az állagát, ízét, minden ismeretlen és új... .akkora felelősséget kaptam a nyakamba, mint még eddig soha...és konkrétan be vagyok sz**va....
Este meg volt egy afférom egy kretén nyuszival, amit majd kifejtek, de most megyek dolgozni...és igen, 21:00 van...pffff

l'arrivée

Vasárnap hajnali 6kor indult a gépem…brrrrr…fájdalmas.

Az előző példával ellentétben (Anglia) sikerült jól lefoglalni a repjegyet, tehát fejlődőképes vagyok :-). Szerencsére a wizzair-nél a bőrönd súlykorlátja 32kg, amit csak azért nem sikerült abszolválni, mert nem volt több hely a bőröndömben….így is rá kellett ülnöm (szó szerint!), hogy be tudjam zárni. Becsekkoláskor kaptam is rá egy szép rózsaszín szalagot heavy (nehéz) felirattal :-)Korábban két kedves ismerősöm, akik a reptéren dolgoznak, megjegyezték, hogy segítenek majd és előremehetek a felszállásnál, választhatok helyet. Gondolatban rögtön a kapitány melletti helyen ültem, majdhogynem a gépet is én vezettem :-) Éppen a biztonsági ellenőrzésen haladtam át, próbáltam leülni, hogy összeszedjem a kezemben lévő korábban kipakolt cuccaimat és bekössem a cipőmet, amikor hallom a nevem a hangosbemondóban. Azt értettem, hogy nekem kell megjelennem valahol, csak azt nem, hogy pontosan hol is, ezért cuccok kézbe, hónom alá és lobogó cipőfűzőkkel igyekeztem a beszállókapukhoz és közben az eladóktól érdeklődtem, hogy vajon ők hallották-e, hogy hova kell mennem. Sikeresen megtaláltam a kaput, ahol már szálltak be az emberek a buszba és elég nagy sor állt. Kockáztatva azt, hogy anyukám csuklani fog előrementem és szóltam, hogy a látszat ellenére nem egy őrülttel van dolguk, én vagyok az, csak kicsit késésben. :-) A repcsire így először szálltam fel és VIP helyem volt a buszon, de nem ültem a kapitány mellett, és mindenki megnyugtatására közlöm, hogy távol maradtam a vezérlőegységtől.

Fogalmam sincs mi a szöszért nem fordítja meg a képeket...majd ha rájövök javítom, addig fejeket balra dönts ééés:

Felhők között

Brüsszel felett 1#

Brüsszel felett 2#

Landoláskor két furcsa dolog is történt: először is tapsoltak az emberek (ilyet még soha nem hallottam, azt hittem csak rázós utak vagy bonyodalmak után szoktak), másodszor a mellettem ülő srác megvárt és segített levenni a futószalagról a csomagomat. Biztos érezte a kétségbeesésemet, amikor megjegyeztem, hogy már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a én veszem-e le a bőröndömet a szalagról, vagy az ránt magával a futószalagon…

A brüsszeli Charleroi reptér kb 60km-re van a várostól, de szerencsém volt, mert kaptam egy telefonszámot, és érkezésemkor már ott várt a taxi. Egy magyar férfi fuvarozott minket (másokat is felvett), hihetetlen olcsó volt a távolsághoz képest, és nagyon jól elbeszélgettünk. Kicsi a világ 1: kiderült, hogy ő is borsodi, 7éve élnek kint B.ben.

A szállást az interneten találtam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz 3idegen emberhez beköltözni. Kiderült, hogy 3sráccal fogok lakni: 2belga és egy olasz nemzetiségűvel. Most még egy német csajszi lakik itt, az ő szobájába fogok beköltözni. Nagyon jó fejek, udvariasak és segítőkészek. A 2belga franciául beszél, én jobban tudok angolul, mint ők. Ha a munka engedi, akkor lehet elkezdek ismét franciául tanulni, a legjobb alkalom lenne (most is franciául hablatyolnak körülöttem, imádom ezt a nyelvet :-)). Kicsi a világ2: az egyik belga srácnak (továbbiakban B.) Budapesten az Oktogonon van lakása, mert imádja a várost és nagy kedvence a sziget fesztivál.

Az elmúlt hónapok eseményeiből

Két hónapot töltöttem otthon, próbáltam kitalálni hogyan tovább. Egy régi ismerősöm fülébe jutott, hogy keresek külföldön munkát, ő tudott egy tippet és megpróbált segíteni, B’mouthból is hívtak a Subwayből, de ekkor már megvolt a folytatás: Brüsszel, 2hónapos gyakornoki pozíció egy EU-s intézményben. 

Ezeket a sorokat már B.ből írom, az idő gyorsan eltelt. Sokat pihentem otthon ebben a 2hónapban, de soha nem unatkoztam: kreatívkodtam, barátokkal találkoztam, angoloztam (azaz angol nyelvű filmeket és sorozatokat néztem :)).  A részletek (utazás, szállás, bejutás, stb.) a végére mind elrendeződtek, számomra is meglepően valahogy minden időben megoldódott szinte magától.  Az utazás időpontja is annyira szerencsésen alakult, hogy pont részt tudtam venni az egyik legjobb barátnőm lánybúcsúján és esküvőjén is, illetve egy búcsúbulinak is felérő kerti grillezés is feltette az i-re a pontot.

Nagyon szerettem volna, ha összejön valami, nem akartam még otthon dolgozni, menni akartam tovább. Ennek ellenére felemás érzések kavarognak bennem a munkával és a távolsággal kapcsolatban is. Egyrészt annyira igaz a következő Coelho idézet és a fordítás-próbálkozásom is :):

,,...there were two things that prevent us from achieving our dreams: believing them to be impossible or seeing those dreams made possible by some sudden turn of the wheel of fortune, when you least expected it. For at that moment, all our fears suddenly surface: the fear of setting off along a road heading who knows where, the fear of a life full of new changes, the fear of losing for ever everything that is familiar.
People want to change everything and, at the same time, want it all to remain the same."

,,….2 dolog akadályoz meg abban, hogy beteljesítsük az álmainkat: hiszünk abban, hogy lehetetlen a megvalósulásuk vagy látjuk, hogy ezeket az álmokat a szerencse hirtelen forgása megvalósíthatóvá teszi, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ettől a pillanattól kezdve minden félelmünk felszínre tör: a félelem az úttól, ami ki tudja merre tart, félelem az élettől, mely tele van új kihívásokkal, félelem attól, hogy elveszítünk mindent, ami ismerős számunkra. Az emberek azt akarják, hogy minden változzon, ugyanakkor maradjon minden a régiben.”

Én is félek az ismeretlentől, mérleg lévén pedig a kiszámíthatatlan, előre nem látható és tervezhető dolgok sem a kedvenceim. Ennek ellenére – kit tudja miért- folyamatosan ilyen helyzeteknek teszem ki magam….keresem az utam…remélem egyszer megtalálom.