Harmadik Hétfő

Micsoda alliterációval kezdődik a hét…:)

Az idő kevésbé volt ilyen költői, ugyanis esett az eső, noha napsütést jósoltak….A délelőtti órán érdekes témát boncolgattunk: társadalmi szokások az egyes kultúrákban. Elég egyszerű dolgokra kell gondolni, mint köszönés, udvariasság, sorban állás, megfázás esetén orrfolyás kezelése….A sztereotípia azért igazolódott: a japánok nagyon udvariasak és előzékenyek. Ettől már csak a koreaiak udvariasabbak. Számomra, ami meglepő volt: a kolumbiai és a japán lány is azt mondta, hogy az orrfújással járó hangok őket nagyon zavarják, mert nincsenek hozzászokva. Ha orrot kell fújni ők inkább kimennek a teremből, vagy csak szolidan törölgetik. Érdekes, hogy ez nekem fel sem tűnt, annyira természetes, hogy ha valaki beteg, akkor kifújja az orrát (és itt most nem a trombitaszerű Dumbókra gondolok).

A japán lány eddig is nagyon szimpatikus volt, már korábban is akartam írni róla: ha mosolyog (a nap 70%-ban), akkor olyan, mint egy tipikus japán rajzfilmfigura (pozitív értelemben): kerek arc, formás ajkak, pisze orr, és két csík szem valahogy így: ˘;˘ (a száj része nem sikerült::)). Nagyon udvarias és kedves, nagyon jól tud angolul, viszont alig értem ahogy beszél, és 20évesnek néz ki, noha 33. :)

A tanár szerint két csoport van, akik a legnagyobb kultúrsokkon esnek át, miután idejönnek tanulni, és akiknek a legnehezebb visszatérni a saját hazájukba: az arab fiúk és az ázsiai lányok. A japán lány sem biztos benne, hogy vissza akar menni Japánba, noha vissza kell mennie, de nagyon nem lelkesedik az ötletért. Másik érdekesség: egy másik japán lány ha bármit odaaad bárkinek vagy elvesz tőle, mindig két kézzel teszi szemben vele és picit meghajolva…

Arab fiúk: ugye teljesen eltérő kultúra, főleg a nők helyzetében, kezelésében, társdalomban elfoglalt helyében van nagy különbség. Sokuk számára megdöbbentő a nyugati nők szabadsága, szabadossága. Észrevettem, hogy a másik délelőtti csoportban az egyik líbiai, fiatal (18éves) srác például egyszerűen ignorált engem. Noha egymás mellett ültünk, ha csoportban dolgoztunk, mindig a másik csoporttárshoz beszélt, rá nézett, ha ketten beszéltünk is nagyon ritkán nézett ám, inkább az asztalt bámulta beszéd közben. Az érdekes az volt, hogy viszont az olasz lánnyal ezt egyáltalán nem csinálta….nem vettem magamra, betudtam valami kulturális dolognak….:)

A délutáni órán a művészetekről volt egy kisebb vita, hogy vajon mi a művészet. Számomra például ott kezdődik a művészet, hogy valaki kiemelkedően tehetséges valamiben, pl. festő, és olyat alkot, ami számomra művészi értékkel bír, amikor azt mondom, hogy ez igen, kevesen tudnak ilyet..éppen ezért a sok ,,modern” alkotás számomra inkább csak jó marketinggel eladott átlagos dolog (pl. 10építőkocka egymásra pakolva és ez szimbolizálja a végtelent). Mások szerint például az üzenet és a gondolatébresztés a fontos….érdekes téma. Az egyik lány Azerbajdzsánban él (háttér: Oroszországban született, majd Németo.ban élt 10évet, a férje egy német diplomata, ezért pár helyen megfordult a világban, éppen Azerb. van soron :)), és elmesélte, hogy ott (Baku) a legnagyobb nemzeti múzeum egy szőnyegmúzeum. Ahol 10-15 szőnyeg van. ÉS vagy 200 kép a vezetőről, aki látogatja a múzeumot. :-D A tanár imádja feszegetni az Mindennapok Azerbajdzsánban témakört és mi minden alkalommal a hasunkat fogjuk a nevetéstől (egyik nap a az Azerbajdzsáni toalettekről hallottunk érdekes adatokat :)). Apropó nevetés: a tanárnak sikerült egy szituációt olyan viccesen elmesélnie, hogy egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést, már a pad alá bújtam, és folytak a könnyeim, (sírós nevetés), ki kellett mennem a teremből, hogy lenyugodjak…soha rosszabb órát :)

Péntekre meghívtak egy közös vacsorára, ahova mindenki visz valami saját országára jellemző ételt. Most az egyszer kérek mindenkit aki olvassa, hogy írjatok tippeket, ti mit főznétek??? (lehet akár leves, főétel vagy desszert, a lényeg, hogy jellegzetes és finom legyen, és max. 1órámban teljen elkészíteni…). Előre is köszi az ötleteket ;)