Summa summarum

Hazaértem.

Vasárnap 20:00 körül landoltam Feihegyen. A csomagra várakozás közben bekapcsoltam a mobilom és az egyik legjobb barátnőm sms-e várt, a kijáratnál pedig a párom egy vörös rózsával, ami azóta is gyönyörűen virít az asztalon.....jó volt hazaérni. 1hónapig voltam kint, mégis olyan érzésem volt, mintha el se mentem volna. Meglátogattam a családot a naptáram pedig megtelt baráti találkozásokkal.

Jól éreztem magam kint. Voltak magányos pillanatok, vagy nehezebb percek, de a suli és a társaság eléggé lefoglalt. Mindig volt program, volt kivel beszélgetni. Sok embert és kultúrát megismertem és beigazolódott az, amit eddig csak sejtettem: szeretek nemzetközi környezetben lenni, új embereket megismerni.
Azért mentem ki, hogy biztonsággal merjem használni az angol nyelvet, ne érezzem magam előtt a falat....nos, azt hiszem valami elkezdődött, elkezdtem lebontani azt a bizonyos falat, de a munkával még nem végeztem.
Munkát nem találtam a 2hét alatt, de sok helyre beadtam az önéletrajzomat és feltérképeztem a terepet. Nem adom fel, mert egyenlőre nem szeretnék itthon állást keresni, folytatni akarom amit elkezdtem.
Egyenlőre állásokra jelentkezek, választ várok a szállással kapcsolatban és egyéb lehetőségek is képbe kerültek....

ÉLet

Futás közben mindig zenét hallgatok. Az egyik szám éppen arról szólt, hogy miközben élünk átírjuk a sorsunkat....ezen sokat szoktam töprengeni, hogy mennyire van megírva az ember sorsa és mennyire alakítja azt saját maga...
Miközben élünk átírjuk a sorsunkat vagy megírjuk azt?

Szerintem az életünk ösvénye ki van jelölve, viszont sok-sok útelágazás van rajta, ahol mi döntünk. Így alakíthatjuk a saját sorsunkat, hozhatunk jó és rossz döntéseket.
Egy dolog azonban biztos: mindegy merre indulunk ezekben az elágazásokban, a vége ugyanaz. A lényeg, hogy ha a végén visszanézek, akkor ne bánjak semmit és büszke legyek az útra, amit bejártam. A rossz döntéseket is bátran vállaljam, mert azokat én hoztam, és hatással voltak az életemre, tanultam belőlük.

Hosszú távon mindegy, hogy mit mondasz egy másik embernek, mindegy hogy nézel ki vagy mit viselsz, mert arra fog csak emlékezni, hogy milyen érzést váltottál ki belőle. Nem a szavakra, a külsőre vagy a tettekre. Az érzésekre.

Szeretnék nyomot hagyni.....a világban, az emberekben......jó nyomot.

Fogalmazás2: magamról

Chris (délelőtt) órájára mindenkinek meg kellett írnia a personal statement-jét, milyen ember is ő, hova tart, stb.
Az enyém elég személyes lett, és ismét nem fordítottam le magyarra, bocsi:

I feel that I have changed a lot in the last 3years. I might have grown-up even if a big part of me will always remain a child. Children can appretiate life’s little miracle, like clouds, snowflakes or a blade of grass. They look on a puddle as an exciting playground, not as a puddle which makes your boots wet and cold. They always say the truth and don’t know what this word means: lie. They smile, laugh, love without self-interest. I would like to keep alive this little child inside me.

Besides I am 26 years old. I know my strenghts and weaknesses too.

I am a hard-working person who usually tries to provide the maximum in her job. I like facing new challenges and making myself useful. According to my friends I have excellent organizational skills and I am a creative person.

I get on easily with other people, because I am friendly, open-minden and very liberal.

I am energetic and persistent, therefore I prefer active sports, like jogging, aerobic or zumba.

I love dogs, nature and spending time with my friends.

I have a tendency to think too much and I can be determinated.  

After working 4years for 2 different companies I realized, that the social convenctions, like money, career or titles which sounds good but means nothing dont make me happy. I don’t want a job, I want a vocation, that I could enjoy for my whole life. I am interested in psychology and helping other people, therefore I would like to move in this direction in the future.

I have almost lived a lot and also nothing. People always change and circumstances make them change. Maybe we might direct our lives but I don’t beliefe in the coincedences and what about faith? We will se…

Chris azt mondta, hogy a felesége is elolvasta aki szintén angoltanár, és neki is nagyon tetszett. Bemásolom ide a tanár kommentjét is, mert nagyon jólesett :) és mert kiválóan mutatja, hogy hogyan lehet nem lehúzóan kritikát mondani és felhívni a figyelmet a fejlesztendő területekre.

,,Excellent, a beautifully written, personal piece of work. Just a couple of prepositional changes and a bit of collocation - the most challenging areas :) - Well done, a pleasure to read Emőke."

Utolsó hét

Az utolsó hét gyorsan eltelt. Délelőtt suli, esténként nagyrészt otthon voltam. Sikerült kicserélni a jegyet, elkezdtem intézni a national insurance number-t, ami egy horror volt…:S

A vezetékes telefonon hívtam őket, és a vonal sem volt a legjobb, de én olyan nehezen értettem meg amit mondani akartak (mert 2szer beszéltem velük), hogy teljesen letaglózott. Nem tudom elképzelni, hogy aki rosszabb angolból, mint én, az hogyan intézi el ezt…..

Csütörtökön elmentem a mozis álláshirdetésre, végre időben :)

Körülbelül 40en jelentünk meg. Egy rövid prezentáció után 4csoportba osztottak minket és 4különböző helyszínen feladatokat kellett megoldani, olyan volt mint egy játékos AC interjú. Első körben filmcímeket kellett párosítani színészekkel, majd keresztül kellett vezetni  a bekötött szemű embert a termen ahol A/4es lapok voltak leterítve úgy, hogy nem használhattad a balra-jobbra-előre-hátra szavakat. Mindenki irányított és mindenki volt irányított is. A kiszolgáló részeket (büfé, jegyeladás stb) is megmutatták, ahol szituációs feladatok voltak. Az egész nagyon kedves- játékos és nagyon egyszerű volt…az angol anyanyelvűeknek, de nem nekem. Minden 2.percben elnyomtam magamban azt az érzést, hogy na most lelépek….csak azért maradtam, mert nem az a típus vagyok aki feladja és menekülőre fogja. Szörnyen éreztem magam és szörnyen teljesítettem…az általában magabiztos, elsőnek jelentkező, mindenhez hozzászóló és kérdező lányból egy visszahúzódó, mindenhova utolsónak jelentkező és csendes lánnyá váltam. Jövő héten értesítik a második körre kiválasztott embereket, szerintem engem nem hívnak majd…maximum takarítói pozícióra :)

Nem terveztem, hogy tartok farawell partyt, mert egyrészt akikkel bulizni jártam hazamentek, másrészt nem voltam ezen a héten bulis hangulatomban. Mégis úgy alakult csütörtök délután, hogy elmentem bulizni a már szokásos helyre. Sokan voltak a suliból, és a délutáni tanár, Andrew, is eljött. Nem hiába mondják, hogy a spontán bulik a legjobbak :-D…

Különvélemény: Greater Middle-East Revolution

A délelőtti órára minden új embernek írnia kell egy kisebb fogalmazást egy őt érdeklő témáról. 3héttel ezelőtt a sajtó tele volt a líbiai helyzettel (jogosan), engem pedig nagyon érdekelt a téma, ezért erről írtam.
Már akkor is le akartam írni a véleményemet, gondolataimat a helyzetről, ezért bemásolom ide a tanár által már javított :) írásomat.....(elnézést, nem fordítottam le magyarra):

Greater Middle-East Revolution

The countries of the Middle-East are rich in oil, desert, camels and at present constant gunfire, death and hopes. After Tunisia’s riots in December 2010 a domino effect starts: uprisings break out everywhere in the Greater Middle-East: Egypt, Morocco, Algeria, Libya, Yemen, Oman, Iraq, Iran, Djibouti, Syria, Bahrain, Jordan. After 5 long hours reading the articles and trying to understand the situation I can’t make any consequences or give any explanation. I’ll just try to summarize the facts and express my opinions and feelings about what is happening.

The leaders of these countries came to power with the right of inheritance or with military coup, but not with the people’s election. Freedom of speech and the role of the opposition are controlled everywhere. Each dictator used his power to increase his wealth while the country and people have remained poor. The demands of the rebels are freedom of speech and assembly, stopping of corruption and censorship, the improvement of education and health care, which are so fundamental us living in a democracy.

The Tunisian and Egyptian revolutions have achieved his main target: both dictators had resigned and a new Prime Minister has been appointed in Tunisia. Street demonstrations still have been continuing and seeking other demands. The atmosphere is still tense in Egypt because people have doubts about the new military regime which replaced Mubarak.

In the bloody revolution in Bahrain, where the Pearl Square played an important role during the demonstration, the king had been relieved and replaced by the popular crown princess, 3 ministers were also relieved and political prisoners had been set free.

The demonstrations for reforms occur peacefully in some countries: in Syria, Jordan, Oman and Algeria.

There could be many people injured and deaths in Iraq, Iran and Morocco. Bloody uprisings have been continuing in Yemen where the opposition becomes stronger.

Actually Libya is in the most alarming situation. The dictator Gaddafi has ruled Libya for over 40 years and he was behaving like a typical tyrant: he expanded his wealth, built a personality cult which part was the Green Book and the new, green flag, his family members owned important political functions. He must be totally insane and he won’t relinguish the power until his death. He ordered military to fired at the peaceful demonstrators, paid for foreign mercenaries, wanted to use the air force against the libyan people, who refused the order and deserted to Malta. Obviously he has been using mass violence against his own people and thousands of people are reported to have died. Demonstrators occupied the east part and also most of the west part of Libya, it seems just the capital Tripoli is ruled by Gaddafi.

The world leaders have turned against Gaddafi: governments evacuated their citizenships from Libya, the biggest countries closed their embassies in Libya, lots of ambassadors resigned and the world’s leading politicians (e.g. Obama) called for Gaddafi to step down immediately and his diplomatic immunity has been withdrawn. The whole world, even the League of Arab States stood next to the protectors (there is just one exception: Hugo Chavez, the leader of Venezuela – he is also a dictator for sure).

Besides, Gaddafi wants to regard everybody as a fool: he claims constantly nothing has been happening in Libya, everything was fine. It could have worked in the middle of the 20. Century, but not in the days of the information revolution, when news spreads within 1 minute thanks to the internet.

It’s really difficult to summarize my opinion about what is happening.

On one hand I respect the demonstrators very much. Each person on this earth has to have a right to live in freedom. I am a Hungarian and we also had our own revolutions for freedom and I am really grateful that I had never had to live under oppression. We can’t understand these people’s feelings and mind, because we have never felt the lack of freedom. Just those people can appreciate the freedom, those who have lived without it.

These men and women, actually boys and girls, sacrifice their own lives for a better future for the following generations. How could we understand this, if we are afraid of cutting our fingers in the kitchen?

I can’t imagine how could a human being getting used to constant gunfire. I was in a shooting-gallery once and even the clicking sound of an empty gun freaked me out.

On the other hand I’m a pacifist. I believe in what Gandhi said: ’’ An eye for an eye will make us all blind.”

I think that violence can’t solve anything. Unfortunately there were a lot of revolution and takeovers in the Middle-East or Africa during last years, and the situation hasn’t  improved. There is no good-working example of what will happen after that. It could be the fault of the loss-developed countries and the western countries, too. Interests and money run the world…

It must have a bad effect on the world economy, e.g. rising of the prizes of oil, food (cacao, etc). Some companies will make profit, some others will incure loss from the situation, but the citizens will pay more. Furthermore there is a danger of Gaddafi’s chemical weapons.

I hope sometime will come the world John Lennon is singing about in the song Imagine…..you may say I’m a dreamer, but I’m not the only one….

Nem az én napom

A hétfő valahogy nem az én napom volt. A délelőtti 2.órát kihagytam, mert a moziba felvételt hirdettek, szombaton láttam egy plakátot, hogy keresnek embereket és ha érdekel bárkit a pozíció jelenjen meg a 3megadott dátum egyikén 9 - 13óra között. Na engem érdekelt, meg is jelentem 11órakkor, ami ugye jócskán a meghirdetett időintervallumon belül volt....ajtók zárva, látom, hogy bent van pár ember.....a plakáton áthúzva (tollal átsatírozva) a 13óráig rész, csak a 9órára maradt...WTF?????. Valószínű, hogy eredetileg 9órára akarták összehívni az embereket és 13óráig tartani valamilyen kiválasztást, de rájöhettek az utolsó pillanatban, hogy nem egyértelmű (vagy inkább elrontott) a kiírás, így fogták és egy tollvonással átjavították....sebaj, megyek csütörtökön időben.....1:0
Utána elmentem egy másik állásra beadni a jelentkezésemet. Ez egy nyelviskola idegen diákoknak (olyan, amiben én is tanulok). 20percnyi buszútra a belvárostól, tündéri kis épületben.....nekem kell ez az állás. Akarom....1:1
Suli után kitaláltam, hogy elmegyek a job centerbe és regisztrálom magam. Mire odaértem, bezárt....2:1
Hazafelé eszembe jutott, hogy a buszjegyemet át kell íratnom vasárnapra, mert szombatra szól....vacsora után kibuszoztam a pályaudvarra, ami 6ig volt nyitva.....3:1

Összességében nem az én napom volt, de ha megkapnám az állást, akkor minden felesleges kört megbocsájtanék a sorsnak :)

Ez egy ilyen nap

Pénteken az előző esti búcsúbuli miatt elég fáradt voltam.  A délutáni órán nem is csináltunk semmit szinte, a többiek befejezték a tesztet, beszélgettünk, sokat nevettünk….

Majdnem lemondtam az esti vacsorát, de végülis elmentem, aminek nagyon örülök, mert kellemes este volt. Az orosz/német lány sajtlevest készített (ami szerintem inkább gombaleves volt, de nagyon finom volt, itt amúgy is leveshiányban szenvedek :S). Főételnek a kolumbiai lány alkotott: csirke valamiféle paradicsomos mártásban, hozzá platano (engem a lepcsánkára emlékeztetett .  Amúgy a zöldség/gyümölcs eredeti állapotban a banánra hasonlít, és el lehet készíteni édes vagy sós változatban is). Az olasz srác mustáros csirkemell csíkokat főzött. Desszertnek a francia nő csoki mousse-t dobott össze, én pedig megfogadtam a tanácsotokat és túrogombócot csináltam. Degeszre ettük magunkat, de minden nagyon finom volt, ízlett mindenkinek minden. Ja, a japán csajszik mozzarellás és paradicsomos előétellel készültek. Nem japán, de finom :) Utána játszottunk még kártyás elkapós játékot, hazafelé pedig félig aludtam a buszon :)

A szombatom munkakereséssel telt. Kinyomtattam az önéletrajzomat vagy 20példányba, és bementem szinte minden étterembe, büfébe, pubba, ruhaboltba….Körülbelül 10helyen hagytam ott az önéletrajzomat, 2nek örülnék ha felhívnának. Az egyik a Topshop ruhabolt, a másik pedig egy pasta étterem, ami engem kicsit a Vapiano-ra emlékeztet. Apropo: ruhabolt…..minden boltban tettem egy gyors kört, csak hogy feltérképezzem a helyszínt, és azt kell mondanom, hogy annyira sok szép ruha, ékszer, kiegészítő volt a boltokban, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem, hogy nem vehetek semmit…..úgyhogy megállapítottam, hogy függő vagyok: imádom a szép ruhákat, az ötletes, ízléses kiegészítőket….szerencsére az akaraterőm nem hagyott cserben: csak egy kis fekete sapit vettem a Dorothy Perkinsben (amire már régóta vágyok) 1 azaz egy fontért (kb 320FT). Hős vagyok.

Három óra körül fáradtan ültem le a tengerparton, végre lerúgtam a cipőmet és befeküdtem a hideg homokba. Elővettem az otthon elkészített ruccolás sajtos toastot, kibontottam a Lidl-ben vásárolt borsos füstölt lazacot és elfogyasztottam itt tartózkodásom alatt evett legfinomabb ebédjét. Hallgattam a tenger zúgását, nem messze tőlem egy srác gitározott, sóval tökéletes volt. Hazafelé pedig megálltam a főtéren, mert egy utcazenész srác annyira szépen zenélt, hogy egyszerűen ottragadtam…elhallgattam volna órákig.

Ez egy felemás nap volt…..ha belegondolok van abban valami megalázó, hogy 26évesen, diplomával és 2nyelvvizsgával munkáért kilincselsz….de inkább nem gondolok bele, hanem szurkolok, hogy legalább találjak valamit….5napom van rá.

Véletlenek nincsenek

Szeretek nemzetközi környezetben lenni, új embereket és kultúrákat megismerni. A japán lány megmutatta, hogy kell leírni a nevemet japánul :)

A szerdai ebédszünetben pedig egy olasz és egy Omanból érkezett lánnyal (omani?) beszélgettem. Az omani lánynál rákérdeztem az országában zajló tüntetésekre. Azt mondta, hogy nem tudja miért tüntetnek, mert az ő vezetőjük nagyon jó és okos ember. Angliában tanult, 16nyelven beszél. Később egy omani srác is csatlakozott hozzánk, ő is egyetértett ezzel. Ő viszont többet tudott a hátteréről. Szerinte az a probléma, hogy a már említett vezető elég idős, és egyre kevesebbet vesz részt az irányításban. Akik pedig kormányoznak minél több pénzt akarnak bezsebelni (szinte már klisé…), beengedik a nagy cégeket (ami nem is lenne még baj), de a vállalatok pedig a szinte 10ed annyiért dolgozó indiaiakat alkalmazzák. Ezért nő a munkanélküliség az országban, holott csak 2millióan lakják, és gazdag olajban.

Számomra még érdekes volt, hogy a libanoni és szíriai emberek általában szőke hajúak és kék szeműek. Tanulgattam arabul, leírták a nevem, az abc-t és a számokat 10ig. Szerintem gyönyörű az arab írás, mint egy festmény…Azt is elmagyarázták, hogy van az ,,általános” arab, amit minden arab ember ért és beszél, amin a Korán is íródott. Ezen kívül a több mint 20arab országnak, minden egyesnek megvan a saját nyelve, nekik például az ománi.

Csütörtökön tesztet írtunk, ami egész jól sikerült. Magnóhallgatás, szövegértés és nyelvhasználat . A délutáni óráról elengedtek minket, mivel a többiek, akiknek nincs délelőtt órájuk, a tesztet töltötték. Délután a Premier Inn hotelben állásbörze volt, hasznos és ingyenes workshopokkal (CV, interjú, stb témakörökben)…ha hinnék a véletlenekben, akkor azt mondanám, hogy ezt a véletlent! Így részt tudtam venni a Premier Inn programon….begyűjtöttem pár álláslehetőséget, névjegykártyát, részt vettem az egyik workshopon.

Este pedig a német lányt, Judithot búcsúztattuk….:(….hiányozni fog, ő állt a legközelebb hozzám, sokszor félszavakból is értettük egymást.

Baleset

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Baleset történt.
Baleset felfedezése az érintett által: márc. 1. 23:21
Baleset megesésének feltételezett időpontja: hétvége, vasárnap
Áldozatok: 1hófehér atléta, 1hófehér melltartó, 1fehér, mintás pulcsi
Sérülések: felszíni sérülés, meghatározhatatlan szín (testszín és rózsaszín között), állapot visszafordíthatatlan
Baleset feltételezhető oka: együtt mosás fekete, esetleg színes ruhákkal
Tettes: az angol hölgy (és nem csak feltételezhetően)

Tanulság:
1. nem kell azt gondolni, hogy mindenki tud mosni. Még ha 65éves, akkor sem....
2. még mindig túl erősen kötődöm a tárgyakhoz....a fehér pulcsit annyira szerettem, és olyan jól passzolt mindenhez, és nagyon is jól állt....csalódott vagyok.......:S

Ui: ha jobban belegondolok, ez nem is baleset, hanem büntet....mivel lehet ezt büntetni? Utánanézek az angliai jogszabályoknak....majd felhasználok valami diszkriminációs indokot, az mindig bejön :)

Harmadik Hétfő

Micsoda alliterációval kezdődik a hét…:)

Az idő kevésbé volt ilyen költői, ugyanis esett az eső, noha napsütést jósoltak….A délelőtti órán érdekes témát boncolgattunk: társadalmi szokások az egyes kultúrákban. Elég egyszerű dolgokra kell gondolni, mint köszönés, udvariasság, sorban állás, megfázás esetén orrfolyás kezelése….A sztereotípia azért igazolódott: a japánok nagyon udvariasak és előzékenyek. Ettől már csak a koreaiak udvariasabbak. Számomra, ami meglepő volt: a kolumbiai és a japán lány is azt mondta, hogy az orrfújással járó hangok őket nagyon zavarják, mert nincsenek hozzászokva. Ha orrot kell fújni ők inkább kimennek a teremből, vagy csak szolidan törölgetik. Érdekes, hogy ez nekem fel sem tűnt, annyira természetes, hogy ha valaki beteg, akkor kifújja az orrát (és itt most nem a trombitaszerű Dumbókra gondolok).

A japán lány eddig is nagyon szimpatikus volt, már korábban is akartam írni róla: ha mosolyog (a nap 70%-ban), akkor olyan, mint egy tipikus japán rajzfilmfigura (pozitív értelemben): kerek arc, formás ajkak, pisze orr, és két csík szem valahogy így: ˘;˘ (a száj része nem sikerült::)). Nagyon udvarias és kedves, nagyon jól tud angolul, viszont alig értem ahogy beszél, és 20évesnek néz ki, noha 33. :)

A tanár szerint két csoport van, akik a legnagyobb kultúrsokkon esnek át, miután idejönnek tanulni, és akiknek a legnehezebb visszatérni a saját hazájukba: az arab fiúk és az ázsiai lányok. A japán lány sem biztos benne, hogy vissza akar menni Japánba, noha vissza kell mennie, de nagyon nem lelkesedik az ötletért. Másik érdekesség: egy másik japán lány ha bármit odaaad bárkinek vagy elvesz tőle, mindig két kézzel teszi szemben vele és picit meghajolva…

Arab fiúk: ugye teljesen eltérő kultúra, főleg a nők helyzetében, kezelésében, társdalomban elfoglalt helyében van nagy különbség. Sokuk számára megdöbbentő a nyugati nők szabadsága, szabadossága. Észrevettem, hogy a másik délelőtti csoportban az egyik líbiai, fiatal (18éves) srác például egyszerűen ignorált engem. Noha egymás mellett ültünk, ha csoportban dolgoztunk, mindig a másik csoporttárshoz beszélt, rá nézett, ha ketten beszéltünk is nagyon ritkán nézett ám, inkább az asztalt bámulta beszéd közben. Az érdekes az volt, hogy viszont az olasz lánnyal ezt egyáltalán nem csinálta….nem vettem magamra, betudtam valami kulturális dolognak….:)

A délutáni órán a művészetekről volt egy kisebb vita, hogy vajon mi a művészet. Számomra például ott kezdődik a művészet, hogy valaki kiemelkedően tehetséges valamiben, pl. festő, és olyat alkot, ami számomra művészi értékkel bír, amikor azt mondom, hogy ez igen, kevesen tudnak ilyet..éppen ezért a sok ,,modern” alkotás számomra inkább csak jó marketinggel eladott átlagos dolog (pl. 10építőkocka egymásra pakolva és ez szimbolizálja a végtelent). Mások szerint például az üzenet és a gondolatébresztés a fontos….érdekes téma. Az egyik lány Azerbajdzsánban él (háttér: Oroszországban született, majd Németo.ban élt 10évet, a férje egy német diplomata, ezért pár helyen megfordult a világban, éppen Azerb. van soron :)), és elmesélte, hogy ott (Baku) a legnagyobb nemzeti múzeum egy szőnyegmúzeum. Ahol 10-15 szőnyeg van. ÉS vagy 200 kép a vezetőről, aki látogatja a múzeumot. :-D A tanár imádja feszegetni az Mindennapok Azerbajdzsánban témakört és mi minden alkalommal a hasunkat fogjuk a nevetéstől (egyik nap a az Azerbajdzsáni toalettekről hallottunk érdekes adatokat :)). Apropó nevetés: a tanárnak sikerült egy szituációt olyan viccesen elmesélnie, hogy egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést, már a pad alá bújtam, és folytak a könnyeim, (sírós nevetés), ki kellett mennem a teremből, hogy lenyugodjak…soha rosszabb órát :)

Péntekre meghívtak egy közös vacsorára, ahova mindenki visz valami saját országára jellemző ételt. Most az egyszer kérek mindenkit aki olvassa, hogy írjatok tippeket, ti mit főznétek??? (lehet akár leves, főétel vagy desszert, a lényeg, hogy jellegzetes és finom legyen, és max. 1órámban teljen elkészíteni…). Előre is köszi az ötleteket ;)