NYelvórák

Reggel vicces dolog történt velem a buszon. Középtájon ültem, előttem egy paraván szerűség volt. Az egyik megállónál bement ide 1 ember, majd még egy. Arra a következtetésre jutottam, hogy biztos valami box, ahol szintén vannak ülések. De amikor egymás után 5ember ment be a ,,boksz”-ba, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel, mert lehetetlen, hogy 3embernél több férjen el….leesett a tantusz, de akkorát koppant, hogy majdnem hangosan röhögtem utána 10percig: emeletes buszon ültem, és a ,,boksz” az elkerített lépcső volt, ahol fel lehetett sétálni a második szintre….:-D

Reggel 9kor kezdődik az első óra. Délelőtt is és délután is 2*90perces órák vannak, a két blokk közben pedig egy másfél órás ebédszünet.

Délelőtt az upper intermediate csoporttal kezdek. 15en vagyunk, fiúk- lányok vegyesen, a következő országokból: Líbia, Szlovákia, Olaszo. Spanyolo., Venezuela, Görögo., Japán, Dél-Korea, és van egy  fejkendős hölgy is szégyellem, de nem tudom pontosan honnan (Üzbegisztán vagy Türkmenisztán...).  Az órát egy 30as nő tartja, Karen. Tetszik benne, hogy vicces és ,,laza”, azonban sokszor nem tudja jól szemléltetni, megmagyarázni a dolgokat. Párszor már előfordult, hogy valaki kérdezett tőle az anyaggal kapcsolatban, és ha nem tudtam volna a választ, akkor az ő magyarázatából nem értettem volna meg…..

Érdekes dolgokról beszélgettünk, amiket már egyszer hallottam, így csak felelevenedtek, de új dolgokat is hallottam. Például, hogy a tüsszentésre az angolok miért a Bless you-t használják (a középkori bubópestis idején a tüsszentés annak a jele volt, hogy valaki már a végső stádiumban jár és közel van a halálhoz, ezért mondták neki, hogy ,,Isten áldjon”). Megbeszéltük, hogy melyik országban mit mondanak az emberek a tüsszentésre: az európai országokban a nálunk is honos ,,Egészségedre” a jellemző, de Spanyolországban például azt mondják, hogy Jesus, és a Japán lány is mondott valamit de azt nem nagyon értettem :). Ásítás előtt pedig azért tesszük a szánk elé a kezünket, hogy ne hagyja e la lelkünk a testünket….A venezuelai srác pedig megmutatott egy érdekes dolgot, próbáljátok ti is ki: ha a születési éved utolsó két számához hozzáadod azt az életkort amit 2011-ben betöltesz vagy már betöltöttél, akkor MINDENKINEK 111 lesz a végeredmény!

Úgy érzem, hogy ennél a csoportnál kicsit magasabb szinten vagyok. Hamar megcsinálom a feladatokat és számomra nagyon nyilvánvaló dolgokat kérdeznek és nem értenek a többiek (nyelvtanból). Egyáltalán nem terhel le az órai kommunikáció, szinte mindent és mindenkit értek. Az olasz lány mellett ülök, aki Rómától nem messze egy farmon él a szüleivel, akik bio dolgokat termelnek és árusítanak. Felvetettem, hogy importálhatnának Magyarországra is, szívesen leszek a képviselőjük, szóval építem az nemzetközi üzleti kapcsolatokat :).

Ebédszünetben találkoztam Estherrel, a német lánnyal, akivel egyszerre léptünk be, délután ugyanazon az órán vagyunk és 5percre lakunk egymástól. Nagyon kedves, mosolygós lány, egy baj van vele: túl ,,jólnevelt”. Csatlakozott hozzánk két német srác is. A sulival szemben lévő baguette-s büfébe indultunk, ahol nagyon nagy sor volt. A srácok javasolták a mellette lévő kávézót, ahol hétfőn ebédeltünk, mire én felvetettem, hogy ha már van másfél óránk, mi lenne ha felfedeznénk a környéket és kicsit ,,messzebbre” merészkednénk, esetleg vehetünk szendvicset a Lidl-ben is és lemehetnénk a partra megenni. Itt már éreztem a vesztem, mert a menjünk a partra ötletemnél elég furán néztek rám, és amikor 5perc séta után egy keresztutcában lévő kávézót javasoltam csak pislogtak, hogy ők még itt nem voltak (5hét alatt sikerült az iskola 3méteres vonzáskörzetében lévő kávézókban abszolválniuk a másfél órás ebédeket….izgalmas az élet, nemde…). Tehát az izgalom a tetőfokára hágott amikor megkaptuk a fenséges ebédünket: a fiúk paninit én pedig melegszendvicset.( Ha hazamegyek és valaki szendvicset kínál nekem az első hetekben tuti megütöm…3 nap alatt lett elegem a szendvicsekből.) Kulturáltan fogyasztottuk ebédünket: én kézzel, a decens németek késsel+villával. (persze ezt csak 20perc után konstatáltam, akkor pedig már mindegy volt, tuti hippinek néztek J). A helyzetet fokozta, amikor eszembe jutott egy vicces szituáció (Előző nap azt mondtam Anitának, hogy ,,Tomorrow I’m going to eat the squirrels.” –fed up helyett ez jött ki a számon…,,Holnap megeszem a mókusokat”:-D) és elkapott a nevetőgörcs, de az a fajta ami olyan ritkán van és úgy szeretem: nem tudod abbahagyni a nevetést, igazából már úgy tűnik, mintha sírnál mert folyik a könnyed és levegőt is alig kapsz. Persze ez most nem teljesedhetett ki, mert visszafogtam magam amennyire tudtam, ugyanis német barátaim csak pislogtak rám, mintha megőrültem volna (két levegővétel között közöltem velük, hogy nem vagyok őrült :P). Mire elmeséltem nekik, hogy min nevettem kedvesen elmosolyodtak. Vidám társaság….:)

A délutáni blokk az advance csoport a következő nemzetiségekkel: német, spanyol, svéd, brazil, török. A tanár egy 30as évei végén járó srác, aki még mindig 23nak érzi magát. Imádom az óráit: egy igazi showman, szinte folyamatosan röhögünk, egyáltalán nem veszi magát komolyan, ugyanakkor mindenhez hozzá tud szólni, nagyon jól magyaráz, sokat lehet tőle tanulni, igazi angolosan beszél (hozzá még fejlődni kell, csak olyan 60%ban értem). A nyelvtani rész mellett olyan témákat vettünk, mint korrupció és megvesztegetés, immigráció(bevándorlás) és nációk, a halálhoz való jog. A kedvenc tankönyve tipikusan megosztó és mindig aktuális témákat dolgoz fel, mint Aids, szex, drogok, állatok jogai, öngyilkosság, tabuk, sztereotípiák…stb. 

Erősen gondolkozom mi legyen az upper intermediate csoporttal. Azt érzem, hogy valahol a két csoport/szint között vagyok. A délelőtti csoportban biztonságban érzem magam, többet tudok elméletben, mint a csoportátlag. Ez a csoport arra lehet jó, hogy ennek tudatában jobban mernék kommunikálni, mert az órán megszólalással még mindig bajom van. Nem érzem jól magam, ha mindenki rám figyel, és nem tudom olyan jól kifejezni magam. A délutáni csoportban viszont sokat tudok tanulni, keményebb nyelvtant és témákat veszünk. A szint pedig pont annyira erős, hogy nem keserít el, hanem ösztönöz. Élvezem az órákat, és feladatmegoldásoknál érzem, hogy egyáltalán nem vagyok elmaradva a többiektől, mégha ők sokkal bátrabban és jobban is beszélnek. Szerintem várok 1-2 hetet és átkérem magam a délelőtti csoportból.

Este egy másik német lánnyal, Judithtal , aki szerencsére  több egészséges őrültséggel van megáldva, elmentünk egy Valentin napi (igen, 15.én:)) partyba, mert kíváncsi voltam a helyre: egy templomban van a disco. Extravaganza a neve, röviden csak V, ezt a jelet láthatjátok az épületen:

Bejárat

Tánctér pulttal