Indulás és érkezés

Én, aki szeret mindent előre megtervezni, és jó mérleghez méltóan nem szereti a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlan dolgokat, úgy álltam az előttem lévő időszakhoz, hogy lesz ami lesz, majd ha jön egy probléma akkor megoldom, nem parázok előre rá. Kell a kaland ugye….

Az élet pedig jót röhögött rajtam, és egy elég nagy felütéssel indított: péntek este 5óra körül derült ki számomra, hogy a vasárnapi indulás, amit 3 hete mondogatok mindenkinek, az nem is vasárnap, hanem szombat…..ahogy ültem az asztalnál pislogva a boarding pass-omra, és realizálódott bennem a dolog, azt gondoltam, hogy ilyen lehet egy erős gyomros: fáj a hasad tájékán és leizzadsz egy másodperc alatt….Miután túljutottam az első sokkon, még remegő kézzel fél óra alatt abszolváltam a 4napja halogatott összepakolást. Szerencsére a hölgy, akinél lakni fogok nagyon rugalmas volt és befogadott egy nappal hamarabb is :).

A búcsúbulit is rövidre kellett zárnom és lemondtam a nagy hajnalig tartó partyzásról.

A kiutazás napján jött velem Murphy bácsi is akivel nagyon jóban vagyunk, legalábbis ő nagyon kedvel engem, én az igazat megvallva őt kevésbé…..szóval ami elromolhatott….

A reptéri információnál közölték, hogy a 7es és 8as kapu (vagy hogy hívják azt ahol be lehet csekkolni és leadni a csomagodat) lesz nyitva. Mi hallgattunk rájuk, attól függetlenül, hogy a 7esnél egy lélek se állt, a 8as és 9esnél pedig már nagy sor volt….persze nem nyitották ki nekünk a 7est, így átkullogtunk abba a sorba, ahol 10percet álltunk egy helyben, mert néhány afroamerikai problémázott valamin.

Eddig azt hittem szeretek repülni, de most kapott a nem szeretek repülni oldal is egy strigulát J A szervezetem legalábbis nem örült neki, pedig én vigyorogtam, mint egy ötéves a felszállás közben és csekkoltam a felhőket (kisebb felhőmánia…), amik landolásnál hihetetlenül gyönyörűek voltak, és átrepültünk egy hatalmas felhőrétegen, juhéééé.

Kiszállás után, miután végigcipeltem a 14kg-os kézipoggyászomat a reptéren, rájöttem, hogy itt tuti volt valahol lift is, mert gyanúsan sok ember állt előttem a velem utazók közül az útlevél ellenőrzésnél, akik utánam szálltak ki a repcsiből. A bőröndömet sikeresen leráncigáltam a szalagról, majd 2perc után elszakadt a kézipoggyászom pántja, így a 20kg-os bőröndre felcsaptam a 14kg-os táskácskát és így erőlködtem a pénztárig, ahol buszjegyet kellett vennem. Persze közben az otthonról kinézett 14órási buszt lekéstem, ahol átszállás nélkül megúsztam volna a 2órás utat, de sebaj éljen a spontaneitás J. A lényeg, hogy szerencsésen megérkeztem este 8ra Bournemouthba.