Döntés

Nagyon régóta töröm a fejem azon, hogy mit szeretnék csinálni. Mi az ami minden nap boldoggá tenne, amit 10-20 év után is örömmel végeznék nap mint nap.

Az első munkahelyemről 3évvel ezelőtt azért jöttem el, mert úgy gondoltam ott nincsen helyem, nincs fejlődési lehetőségem. Azok a területek ahol dolgozhatnék, ahol előrébb juthatnék, azok nem érdekeltek. Szerettem ott dolgozni, nagyon korrekt cég volt, a munkatársak is nagyon kedves emberek voltak (bár biztos volt előnyöm abban is, hogy nőként dolgoztam egy 85%ban férfiakból álló cégnél :P), lett volna előrelépési lehetőség fizetésben és pozícióban is, de nem azon a területen, ami engem érdekelt. 

Ekkor kerestem egy olyan területet, ami úgy gondoltam, hogy érdekes lehet számomra hosszabb távon is, és hamar rátaláltam az új munkahelyre. Azt vettem észre, hogy nálam az egy év vízválasztó. 1év alatt lehet megismerni teljesen az új helyet, az erőviszonyokat, a lehetőségeket, és 1év után otthonosan, biztonsággal tudok már mozogni. Itt is választóvonal volt az egy év, mert elkezdett bennem valami megváltozni. Éreztem, hogy már nem vagyok olyan lelkes és motivált, mint régen….Megváltozott, vagy inkább kialakult a véleményem a szakmáról, a területről, és rájöttem, hogy nem nekem való.

Elég nehéz volt meghozni a döntést, és kitalálni, hogy merre tovább. Ha ebben a szakmában maradok, akkor valószínűleg fizetésben és pozícióban is egyre feljebb jutok…ahogy a nagykönyvben és a társadalmi elvárásokban meg van írva. Az utóbbi egy évben egy dolgot biztosan megtanultam: nekem nem a pénz és a külsőségek a legfontosabbak. Nem érdekel, hogy mit várnak tőlem, hogy mit kellene tennem a nagy többség szerint. Én magamnak akarok megfelelni, én boldog akarok lenni és megtalálni az ÉN, SAJÁT utamat. Hiszem, hogy nem véletlenül vagyok ezen a Föld nevű bolygón, és nem az a dolgom, hogy minden nap húzzam az igát, hogy beálljak a sorba és a hét öt napján boldogtalanul keljek fel, minden nap a hétvégéket várva. Én tenni akarok, tanulni, hasznos akarok lenni.

Szóval felmondtam, és a biztos helyett a bizonytalant választottam. Azt, ami talán közelebb visz az álmaimhoz, még ha egy ideig el is távolít tőlük….