Angol konyha

Még otthon, az egyik kollegám megkérdezte, hogy ,,És mit fogsz kint enni?”. Jót mosolyogtam rajta, mert sokkal fontosabb dolgok foglalkoztattak, hogy mégis mit fogok enni…ami lesz. Másrészt az angol konyha híresen fantáziátlan, unalmas, ezért nem is vártam sokat.

Ezért nem is ért csalódás: valóban unalmas az angol konyha :). Ehető, néha még finom is, de nagyon hiányoznak az otthoni ízek.

Reggelente mindig pirítóst eszek sajttal és ruccola salátával. Vicces, hogy az első estémen találtam egy csomag ruccolát a hűtőben, és kiderült, hogy a hölgy soha nem evett még, csak most ,,véletlenül” vett egyet. Azóta pedig mindig van, mert tudja, hogy a kedvencem :).

Ebédre a suli környéki kávézókban eszek valamit. Egy hét alatt sikerült megunni a szendvicset (ami állítólag angol ,,találmány") és a paninit, úgyhogy igyekszem mást találni elérhető áron….Vacsorára pedig Anita készít mindig valamit. Ami számomra idegen, hogy mindent a tányérra pakolnak, nincs koncepció: saláta+pizza+héjában sült krumpli. Vagy párolt zöldség+hús+szelet quiche. Nem tudom, hogy ez tipikus-e, de itt azt vettem észre, hogy a lényeg, hogy minél hamarabb készen legyen. Minden dobozból, konzervből, flakonból kerül a fazékba/tányérra. Míg otthon az általam fogyasztott ételek 10-15%-a lehet félkész, vagy tartalmaz dobozos dolgokat, addig itt ez olyan 85-95%. Gyümölcsöt sem eszek olyan sokat. Csak két hete étkezek így, a bőrömön azonban már látom a változást: az arcom nem olyan tiszta, mint volt.

Nagyon sok krumplit esznek, nekem is van szinte mindig vacsorára, a német srácoknak pedig már a krumpli szóból is elegük volt :) A tipikus angol ételek közül eddig csak a Sheperd's pie-t ettem, ami kicsit hasonlított a rakott krumplihoz.

Amik leginkább hiányoznak, az a leves, főzelék, finom tészták.

Második hét

Hétfőn annyira untam a délelőtti órát, hogy eldöntöttem beszélek valakivel. Sikerült pont az igazgatót megtalálnom, és megkérdeztem, hogy mit javasol. Körülbelül 2perc alatt kerültem át a másik, advanced csoportba. Kicsit tartottam ettől, de azóta kiderült, hogy nagyon jó döntés volt. Élvezem az órákat, nem csak a tanártól, hanem a többi diáktól is tudok tanulni. Itt nem veszünk külön nyelvtant, hanem az angol nyelv árnyalataival, a szavak pontos jelentésével foglalkozunk. A tanár, Chris nagyon okos ember, élvezet nála tanulni. Elég magas a szint nekem, de ezt sokkal jobban szeretem, mert itt érzem, hogy fejlődök. A délutáni órák pedig még mindig fergetegesek, ha rossz kedvem is van, a végére mindig sikerül jó sokat nevetni. MA például egy igen fontos szót tanultam meg: gentelman sausage….a kontextust most inkább hagyjuk J (ha valaki nem tudja miről van szó, akkor privátban megírom :P)

Kedd óta nincs buszbérletem (kivételesen lejárt és nem elhagytam:)) és gyalog járok a suliba. Nem vészes, 20-25perc az út és legalább mozgással kezdem a napot:). Amit szeretek itt: a nagyobb utakon a gyalogos átkelőknél lévő közlekedési lámpák mindig zöldek. Ha valaki át szeretne menni megnyomja a gombot, ami nem csak dísznek van, mint otthon nálunk…..kb. 1perc múlva zöldre is vált, és a gyalogos átsétálhat az úttesten….nem kell sokat várni, és ha nincs gyalogos az autóknak nem kell feleslegesen állniuk….I like it :)

A hétfő-szerda délután tanulgatással és pihenéssel telt, kedden pedig beültünk egy közeli bárba a többiekkel. Csütörtökre egy nagy búcsú bulit tervezünk, mert sokan hazamennek….:(

ÉLet

Másfél napon belül két barátnőmmel is arról cseteltem, hogy mennyire kiszámíthatatlan és rövid tud lenni az élet. Mindkettőjüknek meghalt egy fiatal, 20-as évei végén járó ismerőse….

Az ilyen esetek mindig újra és újra rádöbbentik az embert, hogy milyen fontos, hogy élvezzük az életet, és boldogok legyünk. Nekem ez a legfontosabb. HA egy dolgot kérhetnék magamnak, akkor az a boldogság lenne. A többi már ebből jön.....minek kérnék palotát, autót, kütyüket, egy halom pénzt......ezek egyike sem garantálja a boldogságot. HA én boldog vagyok, a körülöttem lévők is jól érzik magukat, mert az állandóan boldogtalan és negatív emberek elszívják a többiek energiáit. 

Nehéz megtalálni az arany középutat az ,,élj úgy, mintha minden napod az utolsó volna" és a  ,,tervezd és építsd a jövődet" között. Szerintem egyik véglet sem jó. Vannak, akik csak a mának élnek, és két végén égetik a gyertyát és vannak akik addig és annyit dolgoznak a jövőjükön, hogy közben a jelen elmegy mellettük.

Te boldog vagy?

Első hét mérlege

Még csak egy hete vagyok itt, mégis többnek tűnik...nagyon sok minden hiányzik otthonról...emberek, ízek, ételek ,illatok, tapintások, ölelések.....

Érdekes módon pár nap alatt kialakult egy társaság. Nagyon nagy előny, hogy van egy hely -a suli- ahova tartozom, ahol kapcsolatokat alakíthatok ki. Tudtam, hogy nem vagyok egy zárkózott ember és könnyen szerzek barátokat, de erre mégsem számítottam. Van 7-8 ember, akikkel ,,bandázunk", és egyre többen ,akikkel ismerősként üdvözöljük egymást.
Leginkább az egyik német lány, Judith áll közel hozzám. Van benne egy egészséges őrültség, életvidám lány. Arra jöttem rá, hogy a Juditok valahogy mindig közel álltak a szívemhez, mert kapásból 3-4 fontos Juditot is fel tudnék sorolni az életemből. Meglepő, hogy alig ismerem, más az anyanyelvünk, mégis volt már pár alkalom, amikor tudtam mire gondol, mielőtt kimondta volna a szavakat.
Egy másik német lány Esther is a ,,bandához" tartozik. Nagyon kedves, segítőkész lány, bár kicsit túl jól nevelt. :) Az ő barátja is itt van, és az ő haverja is, akinek nem tudtam megjegyezni a nevét elsőre (zöran), így elneveztem Tristannak :). Csatlakozni szokott még hozzánk Martin, a pozitív értelemben vett egyáltalán nem átlagos német srác, és a már említett maraton futó volt-katona Sebastian. Hm...németekkel vagyok körbevéve :), de nem baj, legalább értem ha néha átváltanak....
Pozitív dolog, hog y kialakult ez a kis társaság, azonban a legtöbben most pénteken, a többiek a következő szombaton hazamennek...:(
 

Suli:

Első hétvége

A szombati napról az előző bejegyzés képei árulkodnak. Este beültünk a szokásos, központban lévő Moon nevű pubba, de mindenki fáradt volt a pénteki buli miatt, ezért hamar hazamentünk.

Kaptam egy új lakótársat: Anita fiának a 23éves munkatársa/barátja, akinek gondok adódtak a magánéletével és gyorsan szállást kellett találnia. Szerintem nagyon jófej dolog, hogy Anitáék segítenek neki, engem nem zavar, és legalább még többet használom az angolt. Kedves, közvetlen srác, hamar megtalálta a közös hangot a többiekkel a Moonban.  Vicces, hogy meg kell majd tanítanom neki, hogy hogyan kell helyesen ejteni a three-t, mert ma az angol tanár is megerősített benne, hogy jól tudom és nem helyes frí-nek ejteni :-D

Vasárnap a korai kelés után elmentünk futni a tengerhez egy német sráccal és a lakótársammal. Az első 5 percben szárnyaltam, gyönyörű idő volt, sütött a nap, a tenger hullámzott, tényleg csodás volt a környezet....aztán egyre kevésbé élveztem, mert a fiúk elég gyors tempót diktáltak....bár nem kell csodálkozni, a német srác 12évig a hadseregben szolgált és eddig 13 maratont futott és a lakótársam sincs rossz kondiban....20-25 percet futhattunk, majd egy kis pihenő után visszafordultunk. Sajnos az idő elromlott, szétfagytam és a futás utáni előre elképzelt tengerbe mezítláb sétálást kihagytam....:S

Délután volt pár szabad órám csak magamra, amikor tanultam, pihentem. Este egy rövid pubozással zártuk a napot.

Sunny weekend

CSodás időnk volt, sétáltunk a parton, mókusokat etettünk...de beszéljenek a képek:

Nem, sajnos nem én vagyok :)

Kövek és kagylók

Találkoztunk két husky kölyökkel....aki ismer tudja, hoyg ez nekem a mennyország egy szeletkéje volt :)

répát adok neki :P

Don't worry, just be happy!

12óra körül a tenger

körhinta+tenger...

etetem a mókust

a legbátrabb és legdagibb mókus az erdőben éppen a kekszemet rágcsálja :)

Lara Croft jelenti

A lézeres paintball csúcs volt, nagyon tetszett! 12en voltunk (német, svájci, spanyol, francia, venezuelai nemzetiségekkel) és 2 csapatba osztottak minket. Kétszer 20perces volt a játék közte egy kis szünettel. Egy mellényt kellett viselni, ami érzékelte és jelezte ha eltaláltak és jelölte, hogy melyik csapatba tartozol. HA lelőttek nem estél ki, a szerkezet rögzítette a lövéseid és találataid számát, így pontokat lehetett gyűjteni. Egy nagy terem be volt rendezve paravánszerűségekkel labirintus szerűen és elég sötét volt....nagyon élveztem, szaladgálni kellett, menedéket keresni, menekülni és eltalálni a másikat. Az első körben 12ből 8.lettem, ami szép eredmény ahhoz képest, hogy többen már játszottak korábban és sok fiú volt (btw a lányok közül én voltam a legjobb...khm... :) Íme:

Utána bementünk egy szórakozóhelyre. Szinte minden külföldi akivel eddig beszéltem meg van döbbenve az angol fiatalok bulizós viseletén. Számomra is hihetetlen, hogy amíg mi télikabát+sál kombinációban didergünk, addig ők egy szál semmiben nyomulnak (értsd: éppen fenék alá érő szoknya+top, vagy miniruha) maximum tavaszi kabátban. Kultúrsokk…:)

A discoban a tánctér mellett volt egy bika(forog és a lényeg, hogy minél tovább fent maradj), amire ingyen fel lehetett ülni. A srácok ki is próbálták, de mi lányok ódzkodtunk tőle, mondván nőként kicsit megalázó lehet….majd nem hittünk a szemünknek, amikor az angol lányok a már említett feneketéppentakaró szoknyában egymás után ültek fel a bikára…..tátva maradt a szánk. Ami még megdöbbentőbb, hogy még arra sem foghatjuk, hogy teljesen részegek voltak, mert elég józannak tűntek. Ezek után arra jutottunk, hogy lehet annyira nem is megalázó, hogy ha mi farmerben és pólóban kipróbáljuk, ha már itt vagyunk :)

A pénteki nap elég laza volt, mert a délelőtti és délutáni órán is filmet néztünk: Sherlock Holmes és Bor, Mámor, Provance volt terítéken. Az utóbbit nagyon szerettem és szeretem is, nagyon élveztem, azonban kicsit szomorú voltam utána, és Franciaországba vágytam, ahol süt a nap, finom borok és sajtok vannak……

Este elmentünk bulizni. Egy pubban kezdtük (3német srác, 1német lány és egy japán lány), ahol kipróbáltam már 2féle cidert (sör) is: körtéset és gyömbéreset. A többiek szörnyülködtek rajta, de nekem nagyon ízlett :). Jól éreztem magam, táncoltunk, összesen 2helyen is voltunk, mert az egyik 2kor bezárt. Amikor átmentünk a másik helyre és kerestük a ruhatárat, elhagytam a sálamat, kiesett a kabátból……én nem tudom mi van velem, sorra hagyom el a dolgokat, még szerencse, hogy a fejem a nyakamon van. Próbáltam nem letörni és úgy felfogni, hogy ez csak egy sál, egy tárgy, nem számít, de eléggé elkenődtem, mert nagyon szerettem (karácsonyi ajándék), és hasznos is, nem fagyok szét (a suliban elég hideg van…), és különben is elegem van magamból, hogy mindent elhagyok….így a vége nem volt olyan jó….Fél6ra értem haza, szóval azért összességében megállapíthatom, hogy jó buli volt....

Napos csütörtök

Azt kell, hogy mondjam, hogy eddig nem nagyon panaszkodhatok az időre. Ahhoz képest, hogy a taxisofőr szerint a 4hét alatt jó ha 2napot sütni fog a nap, ma is csodás időnk volt :) (és kezdem érteni, hogy az angolok miért beszélnek sokat az időjárásról...én is szinte minden bejegyzésben megemlítem :))
A délelőtti órán nyomoztunk: csoportokban egy detektív sztoriból kellett kitalálni, hogy ki lehet a gyilkos. Az alapsztorit megkaptuk és plusz információkat lehetett szerezni a jól megoldott nyelvtani feladatokkal.

Ebédszünetben egy nagyot sétáltam. Na jó, a terv az volt, hogy lesétálok a tengerhez, de már az elején rossz irányba fordultam, de nem zavart, mert legalább körbenéztem kicsit :). Nagyon szép környéken sétáltam, és ami a legjobb volt: egy nagyon forgalmas út mellett mentem, az út mellett lakóépületek voltak (néhány inkább otthonos palotának nézett ki...:), és hiába a forgalmas főút, ahol folyamatosan közlekedtek az autók, olyan érzésem volt, mintha az erdőben sétálnék....annyira sok a fa és dús a növényzet (tudom, a sok eső...).

A délutáni órákat még mindig imádom. Az első részében nyelvtani részt vettünk, amit maga a tanár is unt :), majd a téma a prostitúció volt.  Megbeszéltük, hogy melyik országban il/legális, ki legalizálná és miért....annyit nevettem, hogy fájt a hasam a nevetéstől. Imádom a tanárt, hatalmas figura. Olyan, mintha Mr.Beant keresztezték volna egy egér rajzfilmfigurával :)
Csak néhány apróság:
- megmutatta, hogy van az IPodján google translator, és kikereste, hogy hogy van törökül az a mondta, hogy ,,Who is your daddy?" (ehhez képzeljetek el sűrű szemöldökráncigálásokat és kétértelmű hanghordozást)
- miután az egyik lány vagy 10percig játszott a telefonján megkérdezte tőle, hogy mivel játszik, mert őt is érdekelné a dolog, ha jó a játék megszerzi ő is (és ezt nem ironikusan, vagy megszégyenítve őt, hanem tényleg komolyan gondolta)
- kaptunk tippet, hogy ha gazdag férfit akarunk fogni, akkor Londonban melyik Hotelbe menjünk
- mondta, hogy Budapesten nagyon sok szép nő van (egyszer járt már ott), amit a német srác is megerősített :) (azt most nem emelném ki, hogy a prostitúció témakörnél:P)

Most pedig megyek a német ismerősökkel lézeres paintballra...:-D

Apró örömök

  Életemben először utaztam a busz második emeletén, ráadásul a nap is sütött, csodás időnk volt. :)

Délben a tenger mellett fogyasztottam el az ebédemet, a Lidlben vásárolt zsemle, vajkrém és rákocskák, egy szlovák lány és egy német srác társaságában. Ebből rendszert kell csinálni! :)

NYelvórák

Reggel vicces dolog történt velem a buszon. Középtájon ültem, előttem egy paraván szerűség volt. Az egyik megállónál bement ide 1 ember, majd még egy. Arra a következtetésre jutottam, hogy biztos valami box, ahol szintén vannak ülések. De amikor egymás után 5ember ment be a ,,boksz”-ba, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel, mert lehetetlen, hogy 3embernél több férjen el….leesett a tantusz, de akkorát koppant, hogy majdnem hangosan röhögtem utána 10percig: emeletes buszon ültem, és a ,,boksz” az elkerített lépcső volt, ahol fel lehetett sétálni a második szintre….:-D

Reggel 9kor kezdődik az első óra. Délelőtt is és délután is 2*90perces órák vannak, a két blokk közben pedig egy másfél órás ebédszünet.

Délelőtt az upper intermediate csoporttal kezdek. 15en vagyunk, fiúk- lányok vegyesen, a következő országokból: Líbia, Szlovákia, Olaszo. Spanyolo., Venezuela, Görögo., Japán, Dél-Korea, és van egy  fejkendős hölgy is szégyellem, de nem tudom pontosan honnan (Üzbegisztán vagy Türkmenisztán...).  Az órát egy 30as nő tartja, Karen. Tetszik benne, hogy vicces és ,,laza”, azonban sokszor nem tudja jól szemléltetni, megmagyarázni a dolgokat. Párszor már előfordult, hogy valaki kérdezett tőle az anyaggal kapcsolatban, és ha nem tudtam volna a választ, akkor az ő magyarázatából nem értettem volna meg…..

Érdekes dolgokról beszélgettünk, amiket már egyszer hallottam, így csak felelevenedtek, de új dolgokat is hallottam. Például, hogy a tüsszentésre az angolok miért a Bless you-t használják (a középkori bubópestis idején a tüsszentés annak a jele volt, hogy valaki már a végső stádiumban jár és közel van a halálhoz, ezért mondták neki, hogy ,,Isten áldjon”). Megbeszéltük, hogy melyik országban mit mondanak az emberek a tüsszentésre: az európai országokban a nálunk is honos ,,Egészségedre” a jellemző, de Spanyolországban például azt mondják, hogy Jesus, és a Japán lány is mondott valamit de azt nem nagyon értettem :). Ásítás előtt pedig azért tesszük a szánk elé a kezünket, hogy ne hagyja e la lelkünk a testünket….A venezuelai srác pedig megmutatott egy érdekes dolgot, próbáljátok ti is ki: ha a születési éved utolsó két számához hozzáadod azt az életkort amit 2011-ben betöltesz vagy már betöltöttél, akkor MINDENKINEK 111 lesz a végeredmény!

Úgy érzem, hogy ennél a csoportnál kicsit magasabb szinten vagyok. Hamar megcsinálom a feladatokat és számomra nagyon nyilvánvaló dolgokat kérdeznek és nem értenek a többiek (nyelvtanból). Egyáltalán nem terhel le az órai kommunikáció, szinte mindent és mindenkit értek. Az olasz lány mellett ülök, aki Rómától nem messze egy farmon él a szüleivel, akik bio dolgokat termelnek és árusítanak. Felvetettem, hogy importálhatnának Magyarországra is, szívesen leszek a képviselőjük, szóval építem az nemzetközi üzleti kapcsolatokat :).

Ebédszünetben találkoztam Estherrel, a német lánnyal, akivel egyszerre léptünk be, délután ugyanazon az órán vagyunk és 5percre lakunk egymástól. Nagyon kedves, mosolygós lány, egy baj van vele: túl ,,jólnevelt”. Csatlakozott hozzánk két német srác is. A sulival szemben lévő baguette-s büfébe indultunk, ahol nagyon nagy sor volt. A srácok javasolták a mellette lévő kávézót, ahol hétfőn ebédeltünk, mire én felvetettem, hogy ha már van másfél óránk, mi lenne ha felfedeznénk a környéket és kicsit ,,messzebbre” merészkednénk, esetleg vehetünk szendvicset a Lidl-ben is és lemehetnénk a partra megenni. Itt már éreztem a vesztem, mert a menjünk a partra ötletemnél elég furán néztek rám, és amikor 5perc séta után egy keresztutcában lévő kávézót javasoltam csak pislogtak, hogy ők még itt nem voltak (5hét alatt sikerült az iskola 3méteres vonzáskörzetében lévő kávézókban abszolválniuk a másfél órás ebédeket….izgalmas az élet, nemde…). Tehát az izgalom a tetőfokára hágott amikor megkaptuk a fenséges ebédünket: a fiúk paninit én pedig melegszendvicset.( Ha hazamegyek és valaki szendvicset kínál nekem az első hetekben tuti megütöm…3 nap alatt lett elegem a szendvicsekből.) Kulturáltan fogyasztottuk ebédünket: én kézzel, a decens németek késsel+villával. (persze ezt csak 20perc után konstatáltam, akkor pedig már mindegy volt, tuti hippinek néztek J). A helyzetet fokozta, amikor eszembe jutott egy vicces szituáció (Előző nap azt mondtam Anitának, hogy ,,Tomorrow I’m going to eat the squirrels.” –fed up helyett ez jött ki a számon…,,Holnap megeszem a mókusokat”:-D) és elkapott a nevetőgörcs, de az a fajta ami olyan ritkán van és úgy szeretem: nem tudod abbahagyni a nevetést, igazából már úgy tűnik, mintha sírnál mert folyik a könnyed és levegőt is alig kapsz. Persze ez most nem teljesedhetett ki, mert visszafogtam magam amennyire tudtam, ugyanis német barátaim csak pislogtak rám, mintha megőrültem volna (két levegővétel között közöltem velük, hogy nem vagyok őrült :P). Mire elmeséltem nekik, hogy min nevettem kedvesen elmosolyodtak. Vidám társaság….:)

A délutáni blokk az advance csoport a következő nemzetiségekkel: német, spanyol, svéd, brazil, török. A tanár egy 30as évei végén járó srác, aki még mindig 23nak érzi magát. Imádom az óráit: egy igazi showman, szinte folyamatosan röhögünk, egyáltalán nem veszi magát komolyan, ugyanakkor mindenhez hozzá tud szólni, nagyon jól magyaráz, sokat lehet tőle tanulni, igazi angolosan beszél (hozzá még fejlődni kell, csak olyan 60%ban értem). A nyelvtani rész mellett olyan témákat vettünk, mint korrupció és megvesztegetés, immigráció(bevándorlás) és nációk, a halálhoz való jog. A kedvenc tankönyve tipikusan megosztó és mindig aktuális témákat dolgoz fel, mint Aids, szex, drogok, állatok jogai, öngyilkosság, tabuk, sztereotípiák…stb. 

Erősen gondolkozom mi legyen az upper intermediate csoporttal. Azt érzem, hogy valahol a két csoport/szint között vagyok. A délelőtti csoportban biztonságban érzem magam, többet tudok elméletben, mint a csoportátlag. Ez a csoport arra lehet jó, hogy ennek tudatában jobban mernék kommunikálni, mert az órán megszólalással még mindig bajom van. Nem érzem jól magam, ha mindenki rám figyel, és nem tudom olyan jól kifejezni magam. A délutáni csoportban viszont sokat tudok tanulni, keményebb nyelvtant és témákat veszünk. A szint pedig pont annyira erős, hogy nem keserít el, hanem ösztönöz. Élvezem az órákat, és feladatmegoldásoknál érzem, hogy egyáltalán nem vagyok elmaradva a többiektől, mégha ők sokkal bátrabban és jobban is beszélnek. Szerintem várok 1-2 hetet és átkérem magam a délelőtti csoportból.

Este egy másik német lánnyal, Judithtal , aki szerencsére  több egészséges őrültséggel van megáldva, elmentünk egy Valentin napi (igen, 15.én:)) partyba, mert kíváncsi voltam a helyre: egy templomban van a disco. Extravaganza a neve, röviden csak V, ezt a jelet láthatjátok az épületen:

Bejárat

Tánctér pulttal

Első napom az iskolában

Hétfőn szintfelmérő teszt indításával kezdtünk. Körülbelül 15en léptünk be ezen a héten: 4-5 német fiatal (nagyon sok német tanul ebben az iskolában), egy japán csajszi, egy szlovák nő, egy görög bácsi (olyan 60év körüli lehet napbarnított bőrrel, fehér hajjal és nagyon szép névvel...úgy néz ki, mint az öreg halász a meséből:)), srácok Kolumbiából, Szaúd - Arábiából, Töröko.ból és egy brazil csajszi (akit szerintem véletlenül az én szállásomra tettek, mert a tenger közelében lakik egy piros téglás nagy házban :))

Tettünk egy sétát a tengerhez, gyönyörű napunk volt annak ellenére, hogy esőt mondtak (mi mást...).
Nem, nem Olaszországban vagyok..... :P

A pár perces ,,szabadprogram" alatt, míg sokan a kávézók felé vették az irányt én persze, hogy rohantam a tengerhez (tenger mellett szeretnék élni....sóhaj....). Nagy bátran közel mentem, hogy belemártsam a kezem és megnézzem milyen hideg, de rosszul mértem fel a helyzetet, mert jött a hullám és bokáig ellepett....hm....

.
Gyönyörű a partra vezető út, park park hátán, minden elképesztően zöld...minden reggel itt futnék ha közelebb laknék és nem esne az eső...sóhaj.....
A mókusok pedig rettentően édesek voltak...most nem volt nálam étel, így amikor észrevették, hogy átverem őket és nincs is semmi a feléjük nyújtott kézben hamar eliszkoltak :)

Nagyon jól éreztem magam, mindenkivel elbeszélgettem és nem zavart az angol nyelv, nem éreztem akadálynak. Eddig nagyon jól elvagyok az angol tudásommal, szinte mindent megértek, persze tegyük hozzá, hogy a tanárok nagyon szépen és érthetően beszélnek angolul, és a többi diáknak is idegen nyelv az angol...
A teszt alapján a 7szint közül az 5-6 szint határára kerültem (upper intermediate/advanced), ami nagyon jól esett a lelkemnek....jeeeeee...:)
Délután rögtön volt is 2órám (következő bejegyzésben majd bővebben).
Szóval nagyon jól telt a nap nagy része, végre jól éreztem magam, ami a nap végén 5perc alatt omlott össze....nagy számolások és hosszas gondolkodás után vettem egy 4 hetes buszbérletet (55 font - 1jegy 1,7font....leírni is fáj....:S). egy megállóval hamarabb szálltunk le a buszról a német lánnyal, és próbáltuk kitalálni, hogy merre tovább, amikor észrevettem, hogy az 5perce vett buszbérletemet elhagytam, közben a lábam már baromira fázott az egész nap vizes cipőben és nagyon éhes voltam...így értem haza, kivoltam....Anita nagyon kedves volt, megvigasztalt, majd az otthoniakkal is beszéltem, akik nélkül valószínű még mindig a könnyeimet törölgetném....nevetni még mindig nem tudok azon, hogy 5perc alatt hagytam el ennyi pénzt, de már nem zavar....Visszatekintve a napra a mérleg jó oldalára billen a mérleg nyelve :)

Első benyomás

Tehát megérkeztem Borunemouthba. Egy 65éves angol hölgynél lakok a tanfolyam ideje alatt.
A hölgyet Anitának hívják és nagyon kedves nyitott. 4fia van, akik már külön élnek és ha jól emlékszem 5unokája. Nagyon fiatalos (egyik este wii-ztünk :)), magas hangon éneklősen beszél, mindig megy nála a televízió amin sokszor hangosan nevet :) Megérkezésem estéjén beszélgettünk kicsit, kiapkoltam, kaptam egy kis szobát.
A ház tiszta, rendes, a berendezésével kapcsolatban azt hiszem nem nagyon egyezik az ízlésünk a hölggyel (nem részletezem, legyen elég annyi példa, hogy a 65 éves hölgy autójában rózsaszín Hello Kitty-s üléshuzat van :P).

A hétvége eltelt, körbeautóztunk a városon, megmutatta hol a suli és a fontosabb dolgokat. Beüzemeltük a netet, beszéltem az otthoniakkal. Tudom, hogy én akartam és én választottam, az egész az én ötletem volt, mégsem éreztem túl jól magam.....már egy Facebook üzeneten is elbőgtem magam, és bevallom, hogy az is megfordult a fejemben, hogy hülyeséget csináltam, mit keresek itt.....

Első benyomások:
- tényleg a bal oldalon vezetnek
- tényleg ki van az is írva a zebránál, hogy balra nézz vagy jobbra nézz, hogy jön-e kocsi
- itt mindenhol szőnyeg van a lakásban!!!!! (konyha, fürdőszoba sem kivétel....)
- a mosdókagylók felett (fürdő, konyha) két külön csapból jön a hideg és a meleg víz...wtf???....
- az emberek nem hordanak esernyőt, max egy kapucnit raknak a fejükre...amíg kocsikáztunk folyamatosan esett az eső, és szerintem max. 3embernél láttam esernyőt (biztos ők voltak a külföldiek :)) és 3ember simán futott az esőben....eszembe is jutott, hogy én leszek az esernyős külföldi :)

Útravalók

Két idézet jött velem az útra. Az egyiket az Eat, Pray, Love c. filmből írtam ki, a másikat a barátnőimtől kaptam. Mindkettő közel áll hozzám, és aktuális:

,, If you are brave enough to leave behind everything familiar and comforting which can be anything from your house to bitten old resentments and set out on a truthseeking journey either externally or internally and if you are truly willling to regard everything that happens to you ont hat journey as a clue and if you accept everyone you meet along the way as a teacher and if you are prepared, most of all to face and forgive some very difficult realities about yourself then the truth will not be withheld from you.”

,,Mikor feltámad a szél, gyülekeznek a felhők, és hullani kezd az eső, állj fel bátran, erős hittel, tudván, hogy a szél megszelídül, a felhők eloszlanak, és az eső megadja magát a napnak.”