Búcsú

Aki követte a blogomat, az gondolom észrevette, hogy az utóbbi 1 hónapban nem írtam túl sűrűn. Természetesen ennek oka volt. Olyan dolgok történtek velem, olyan dolgokat kellett magamban helyreraknom, letisztáznom, fontos döntéseket hoznom és a legkevesebb kárt okozva azt megvalósítanom,  amikre nem számítottam, előre nem láttam. 

Amikor elkezdtem ezt a blogot egy nagy kaland, útkeresés előtt álltam. Már korábban végbement bennem valami változás, vagy inkább azt mondanám elindult bennem valami, ami arra sarkalt, hogy otthagyjam a kényelmes biztost és kilépjek a komfort zónámból. 

Most egy időszak lezárult az életemben, több szempontból is. Ez ennek a blognak is a végét jelenti. 

Szeretnék egy újabbat nyitni, aki szeretne oda is követni írjon egy e-mailt a flower001{kukac}freemail{pont}hu címre és elküldöm neki az új linket.

Köszönöm, ha valaki ismeretlenül is követett, noha ezt a blogot leginkább magamnak és főleg a barátaimnak írtam, biztosan voltak rejtett zugolvasók is :)

Biblia

Mondtam már, hogy imádom Osho-t?

Legszívesebben minden családtagomnak, barátomnak megvenném ajándékba tőle az Aranykaput.


Hm...megvan a Bibliám. :)

Jééé, szeretem Jim Carrey-t

Létezem

Vagyok ám, csak zavar van az éterben és nincs kedvem blogolni. Van ilyen, na...

(* az ciki, hogy elkezdtem begépelni a címet és Kozmix_Létezem c. száma ugrott be, aminek szerintem még mindig tudom a szövegét, de erről már tényleg pssszt....)

Osho

"The ordinary man is living a very abnormal life, because his values are upside down. Money is more important than meditation; logic is more important than love; mind is more important than heart; power over others is more important than power over one's own being. Mundane things are more important than finding some treasures which death cannot destroy."

Elmaradás

Eddig történt:

Hétvégén otthon voltam, Magyarországon. Család, barátok, szerelem. Feltöltődtem. Boldog voltam.

Szeretek repülni. A kedvencem, amikor a kapitány ráfordul a kifutópályára, rálép a gázra (kerozinra) és gyorsulunk. Mindig vigyorgok, mint a tejbetök. Brüsszelben sötétben szálltunk fel és hihetetlenül csodálatos volt a kivilágított város a levegőből. (margóra: ha bármikor is felmerül bennem a kérdés, hogy vigyek-e fényképezőgépet magammal, a válasz: IGEEEEN!!)

Ja, ezt jó szívvel tudom ajánlani, aki még nem látta:

http://www.imdb.com/title/tt0795176/

 Most ismét itt, visszatértem, de nem is részletezném.

Tegnap Pál Feri előadáson voltam. (http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1l_Ferenc_%28pap%29) Tetszett, bár teljesen más volt, mint Böjte Csaba. Míg az előbbi inkább pszichológiai dolgokat fejtegetett és sokat nevettem az előadásán, addig az utóbbinál elhasználtam 1-2 zsebkendőt. Két dolog gondolkoztatott el nagyon:

1. Mi a családi örökségem 1 mondatban? ez alatt olyan mondatot ért, amit sokat hallottunk gyerekkorunkban, ami nagyon megmaradt, befészkelve magát a tudatalattinkba. Például Vigyázz magadra, Be ne piszkold a ruhádat, Ne is foglalkozz vele, Ne egyél annyit...stb.

2. Mi a legmélyebb, legfontosabb vágyam? Ha ezt az ember megtalálja, meglátja magában, akkor nem szabad elengednie.

Szóval ezen agyalok, szólok ha megtaláltam a válaszokat...

Succes could be...

,,There are some things success is not. It’s not fame, it’s not money or power. Success is waking up in the morning so excited about what you have to do, that you literally fly out the door. It’s getting to work with people you love. Success is connecting with the world and making people feel. It’s finding a way to binding together people who have nothing in common but a dream. It’s falling asleep at night knowing you did the best job you could. Success is joy and freedom and friendship. And success is love."